A latin nyelvű szóbeli vizsgák a Nagyelőadóban, a kihirdetett időpontokban lesznek megtartva.
Holt nyelvből szóbeli?
Majd kimegyek a temetőbe keresni valakit, aki autentikus kiejtési és stiláris kérdésekben.

Sajnos, a következő napokban egy kultúr országba kell utaznom, ahol van többszáz éves- és modern építészet, nagyon jó éttermek, zseniális múzeumok és nem-lejárt-szavatosságú-sztárok koncertjei, nagyon jó akusztikával.

Mellesleg egy gyönyörű, sportos és természetes, (eredeti) vörös hajú, 170-es IQ-jú, kulturált és vicces nővel kell töltenem a napjaimat, aminek a betetőzése egy vacsora egy Michelin-csillagos étteremben - szerinte.
Én meg tudom, hogy egy elegáns szállodában van szobám, King size ággyal...

Már csak egy dologban bízhatok, hogy nem tud magyarul, vagy ha igen, nem olvassa ezt a blogot...

Ahogy ígértem egy előző posztban, jönnek az időutazás részletei:

Maga az alapkérdés rendkívül egyszerű, triviálisan levezethető az Einstein-féle relativitás elmélet közismert tér-idő kölcsönhatás folyományként:





Az igazi problémát a Delta hibatag okozza, ami miatt bizonyos anomáliák léphetnek fel.
Magyarázatul szolgáljon egy ábra:

Mint látható, nem egyszerű párhuzamos síkokról van szó, hanem folytonos négydimenziós (az ábrán ennek háromdimenziós vetülete, az egyik térbeli koordináta kiiktatásával az egyszerűség kedvéért) függvényről, ahogy az grafikonon is látszik sajnos söndörödik-pöndörödik, vagyis nem egy-egy értelmű.

Ennek értelmében sajnos az időutazás a jelenlegi kísérletekben kisebb tér- és időbeli hibatagot tartalmaz.

Hogy pontosan fogalmazzak, a mozgatni kívánt objektum pozíciója és pontos időbeli elhelyezkedése az ugrás mértékével egyenes arányosan nő. Vagyis pontos helye és származási ideje nem-determinisztikus.

Ezért jelenlegi fázisban élő szervezeteket nem tudunk időcsúsztatni (használjuk ezt a kifejezést, gondolva a fenti ábrára), csak hatalmas és stabil szerkezeteket.

A kísérletek a múlt héten folytak, sajnálatosan (ahogy azt előre is jeleztem) komoly időjárási anomáliákat okozva. Ezért minden érintett elnézését kérem!

A kísérleti paraméterek:
- Monte Carlo véletlen módszerrel kiválasztott budapesti (esetleg maoi) lakóházak
- 1940-1950 évekből a mai korba csúsztatása
- élő egyedek mindkét idősíkon változatlanul hagyása

Bizonyítékok:
Mivel a budapesti (maoi) lakóházak bizonyosan felújításra kerültek az elmúlt 50-60 évben, ezért bizonyosra vehetjük, hogy azon lakóházak, amelyek II. világháborús vagy 1956-os lövésnyomokat tartalmaznak az általunk vezetett időutazás bizonyítékai.

Több száz házat utaztattunk meg, sajnos mindegyik pozíciójáról nincsen információnk az említett Delta hibatag miatt. Ezért kérjük a segítséget, hol is találhatóak a kísérleti egyedeink. Küldje el a fotót és a pontos címet, ezzel is segítve munkánkat!

Egy példa:

Ha valamilyen szolgáltatást igénybe veszünk (pl. parkolunk), akkor arról bizonylatot kell adni a szolgáltatást nyújtónak.
Ha számlát kérünk, akkor azt ezen bizonylat alapján tudják kiállítani nekünk.
A maoi törvény egyértelmű, a gyakorlat is: az autónk a parkolóban, az automata pedig nem ad bizonylatot.

Egyrészt, mi nem kérhetünk számlát, másrészt az automata sem jegyzi fel mennyit is nyelt be, tehát adómentesen jut pénzhez a szolgáltató. Így mint ügyfelet és mint állampolgárt is megrövidít a gép. Automatikusan.

(Nem érdekel a politika!)

Valahogy annyira jellemző, hogy nem lehet kihagyni.
Finom, kultúrált, igényes, érzékeny és maoi.

Nem tudom, hogy éltem túl azt a tíz percet, amíg...

OK, amióta tudjuk, hogy az autó a férfiasság publikus megjelenítése (ezért a személyiség és elfojtott vágyak absztrakciós szinjének kifejeződése) megbocsátható bárkinek, hogy a kocsijáról beszélve dolgozza fel a prosztata zavarait és a túlzott szteroid bevitel következményeiből adódó libidó- és hereméretcsökkenését - virágnyelven.

De könyörgöm, azért ne rajongjon már a Volkswagenért a nyilvánosság előtt! Már a neve is, maga a tömegtermelés: népautó!

Egy több mint egy tonnás, energetikai szempontból csődtömeg, fém - és műanyagdobozra (értsd: autó) ilyen felirat kerül és erről valaki képes ódákat zengeni, akkor az olyan, mint a műszak letelte után, enyhe izzadságszaggal harmadszorra, de centi pontosan beparkolni az Avason a Középszer utcába,  kiszállni a kocsiból szürke konfekció öltönyben, beletörölni a zsíros kezet a bézsszínű nyakkendőbe, beszállni az összefirkált, áramszagú liftbe és az ötödiken még pukizni egyet, hogy otthon szaga legyen.

De ha valaki képes a Skodáról áradozni, hogy az tulajdonképpen Volkswagen, csak olcsóbban kijött, akkor az már a vécédeszka fejjel való emelgetése - belülről.
Nem is, rosszabb. Mint a fenti beparkolásos sztori, barna műanyag zokniban és szandálban...

Basszus, emberek! Sikerült megoldanom az időutazást!

Nehéz lenne leírni, de elolvastam a 11 nap múlva következő blog bejegyzésemet és egész érthető. Nektek sajnos meg kell várnotok, míg visszaérek jól megérdemelt szabadságomból és végre megírom, hogy elolvashassátok. Nekem meg csak copy/paste kell aznap.
 
Előtte még beszélni fogok egy marketing szakemberrel, hogy mégis hogyan kéne ezt hirdetni, aki azt fogja ajánlani, hogy használjunk egy erős szlogent, mint például "Utazz vissza az időben, hogy meglegyen a saját nagyanyád".
Ez nekem nem fog tetszeni, ezért jól összeveszünk és megmondom, hogy szemben a nagyanyámmal, nekem megvolt a huga. Szóval egy régi barátság megy majd tönkre.
Még jó, hogy tudom előre: holnap majd kérek tőle egy nagyobb kölcsönt. Ha majd úgysem szól hozzám ez a bunkó, akkor nem mindegy, hogy miért nem.

Ja, február 29-én és március 1-én hatalmas, orkán erejű szelet fogtok tapasztalni. Bocsánat, ez az időutazás mellékhatása. Mindennek meg van az ára.

És a megjegyzéseiteket is fölösleges megírni, olvastam mind. Ne is pazaroljátok az időtöket...

(Nem érdekel a politika! És kéretik a rasszista beszólásokat kerülni!)

Jaj, nem bírtam ki. Bár holnap indulok síelni, azért elém ugrott a moi élet.
A lomtalanítás. Nincs időm részletesen írni, de a képek magukért beszélnek.

Ember nagyságú szeméthalom a turisták fő célpontjaként számító I. kerületben.
Mondjuk ilyet, tényleg nem látni másutt. Gondold el a turistát, aki megérkezik. Csak a szeméthalmot látja, mert konténert elvből nem használ a moi.


























Aztán megjönnek a "széttúrók". Alaposan szétrángatják a cuccot, hogy ne is legyen kérdéses, hogy ez egy rendezett, hivatalos lomtalanítás vagy csak egy szemétkupac.
A képen még látszik két elégedett harcos, akik a talált matrac előnyeit beszélik meg.





















De a kedvenceim a "felvigyázók", akik foglalják a cuccokat, amíg a család kocsija meg nem érkezik. A képen éppen két csapat tagja csap össze verbálisan, az előbb érkező megpróbálja elijeszteni a később érkezőket. Egyébként a képen nem látszik, hogy egy ágyon gyerek fekszik, testével védve a frissen szerzett vagyont.

Sokáig tartott míg a vérvonalamnak megmagyaráztam, hogy "nem, drágám, hidd el a kisgyereket nem dobták ki, csak az ágyat". :)

A maradó kalandszerető és katasztrófaturistáknak a jövő hétre jó szórakozást kívánok.
Morzsolgassák csak az "Itt élned, halnod kell!" mantrájukat, nekem feltétlen egy hét pihenésre van szükségem.

Én az "Élned, hallanod kell!" dalocskát dúdolom és eszembe sem fog jutni Mo-csár.

(Nem érdekel a politika! És lassan ez az egész mocsár sem...)

Nincs remény. Sokan mondtuk sokáig, hogy példamutatás, kedvesség, előzékénység és egyszercsak ez az ország is élhető szelete lesz az univerzumnak.

Nem tudom elkerülni azt a sok mocskot, ami itt van. Hiába próbálok emberként viselkedni, ha egyszerűen belehalok, mert megölnek, ha nem veszek részt ebben a harcban, ami itt folyik.


Nincs kedvem másoknak elmagyarázni, miért vannak szabályok. Mert nem miattam, hanem hogy biztonságban érezzük magunkat: mindannyian. Nem nekem kell betonnal töltött babakocsival vagy kocsikulccsal karcolászva büntetnem azokat, akik semmire sincsenek tekintettel, ha csak egy icipici hatalmat is kapnak. Mert egy rozzant 1-2 tonnás vasdarabon kucorogva már mindenki félisten, aki veszélyeztetheti mások életét.

Akiknek meg a törvények betartatásán kéne dolgozniuk, azok korrupt kis patkányok valamennyien. A törvényhozástól az utolsó rendőrig. Mert nem igaz, hogy nem létezik EGYETLEN kis csavarocska, aki nem helyezi szolgálatba magát, amikor életveszélyes helyzetek vannak mindenütt.

Elég volt, hogy minden rendőr napi több órában bújkál a munka elől. Ha felhívom a figyelmüket, hogy verekedés vagy súlyos közlekedési szabálysértés, akkor legfeljebb engem igazoltatnak, de minden esetben feltétlenül a másik irányba futnak.

Elég volt, hogy a rendőrök "na, hogyan is intézzük el, uram" mutyizgatással próbálkoznak egy kis mellékeshez jutni. Elég volt, hogy a barátnőm telefonszámát el merik kérni egy közúti ellenőrzés során. Elég volt, hogy pofátlanul nem tartják be a szabályokat. Elég volt, hogy minden betörési ügyben a nyomozást, ami a baráti körömben előfordult, a "tettes ismeretlen" konklúzióval zárják le 30 nap múlva, anélkül hogy bármit is tettek volna az ügyben. Elég volt, hogy hol töketlenül sertepertélnek egy közintézmény felgyújtásakor, máskor meg azonosítószám nélkül eszeveszett adrenalinlovagként lengetik a gumibotjukat minden járókelőt leverve. Elég volt, hogy március 15-én a huszárokat Inkalos legények kísérjék, mert már erre sincsen kerete a rendőrségnek. Elég volt, hogy a törvények hiányára, a benzinköltségre, a nem-megbecsült létre, a félelemre, a tapasztalatlanságra, a létszámhiányra, a vezetésre, a politikai háttérre fognak mindent.

Ehhez nekem semmi közöm. Ahhoz sincs közöm ki a főnökük, az mikor pisálja oldalba a székházuk oldalát és milyen vízhajtót szed, vagy mit hazudik, amikor gyorshajt. Nem érdekel a felügyeleti minisztérium fejének neve, pártállása és viszonya bárkihez.

A rendőrség feladata, hogy a rendet őrizze. Ennyi. Tessék napi 8 órában, minden egyes pillanatban tenni valamit a közösségért, a fizetésért. Utána pedig szolgálatba helyezni magukat  a legkisebb törvényszegést tapasztalva. 

Különben csak dőreség a nevük...

(Nem érdekel a politika!)

Régóta gondolkodom, mi is a moi lelkének igaz megközelítése. Mi az néhány szó, amivel elmagyarázható, mi is irritál ebben az országban.

Aki ismer, tudja milyen távolálló fogalmak az én és kora reggel kifejezések. Talán az első Lara Croft filmben lezajlott beszélgetés jellemezné jól a viszonyomat ezzel a napszakkal:
- Hmmmm, mi ez a szag?
- Hajnali fél öt.

Szóval ma kora reggel a szemem felpattant és megvilágosodtam, mivel tudom a moiságot megfogalmazni: a riasztókhoz és a kutyaszarral való viszonyokkal.

A riasztó alapvető feladata, hogy a magántulajdont védje. Sőt alapvetően az ingóságokat, mert ugyan a házon levő riasztó a házat védi, azért mégsem azt szokták zsákba pakolni az éj leple alatt. Persze a szuper riasztónak is megvan a maga kockázata, mert hallottam már olyat, hogy azt is lelopták a szorgos kezek.
Tehát magánszféránkat (lakás, iroda) és nagy értékű ingóságainkat (autó) védhetjük meg ezzel. Általában a kertünket nem, így lehet a tolvajok szabad prédája a réz eresz és a babérbokor.

A riasztó működési elve, hogy - bármily meglepő is - riaszt. Idegesítő intenzitású hanggal és kis fényjelzéssel, hogy beazonosítható legyen honnan is jön. És itt jön a magyar néplélek. Tavasszal, nyáron persze el-el felejtik az ablakokat becsukni itt-ott. A riasztó a kis ablakmozgásokat, mint betörési kísérleteket észleli és óbégat torka szakadtából. Mivel a tulajdonos nincs ott, senki sem ellenőrzi valódi-e a riasztás. A szomszédok kijönnek, megnézik mi is történt. Semmi mozgást nem látnak, visszafekszenek. A riasztó (a szabványok szerint) 90 mp után elhallgat. A következő szellőig, amikor kezdődik az egész elölről. A szomszédok rá sem hederítenek a hangzavarra, a farkast kiáltozó fiú meséjéhez hasonlóan. A  riasztó tulajdonosa vagy nem is értesül az esetről (mert nincs pénze távfelügyeletet használni) vagy megbeszéli a szolgálat diszpécserével (polgári nevén bútorraktáros), hogy ne ugorjanak az esetre. Funkcióját veszti az egész, hiszen sem a tulaj, sem a szomszédok már nem akarnak a dologgal foglalkozni. Marad tehát a zajszennyezés, aminek már csak történelmi okai vannak. Az első betörésig.
Akkor hirtelen megvilágosodik a moi, szalad mindenkihez, hogy miért nem fogták el, ugratták meg a betörőket. Azért nem - válaszolják a szomszédok -, mert hetente egyszer nem fogjuk körbejárni hajnali háromkor a házadat. Majd, ha nem huszonhatszor ébresztesz minket évente, akkor foglalkozunk a bajoddal.
Tehát a riasztó tulaja egyedül marad, kisemmizettnek érzi magát a közönyös emberek közt. És megint a moi néplélek, büntiből kiköti a 90 másodperces riasztási kapcsolást. Innentől kezdve úgy gondolja, ha baj van csak észreveszik a szomszédok, mert így majd folyamatosan kiabál a láda. Csak megint az ablakokat felejti el... Szóval az egész kör magasabb ingerküszöbön folytatódik tovább.
Azt hiszük a történet a riasztóról szól? Nem. A folyamatról, ahogy mások életét mérgezzük, ahogy közönyre hangoljuk a szomszédainkat, ahogy a felelősséghárítást az életünkbe hozzuk.

A másik jellemző a kutyaszar. Volt itt Bpn minden. Kampány, reklámok, lakossági fórum, törvénykezés, riportok, fogadkozás és hivatali felbuzdulás.
Jöttek-mentek, a kutyaszar maradt. Ez igazi hungarikum. Nem maga a cucc, hanem a mennyisége. A világ minden nagyvárosában vannak beteg emberek, akik úgy gondolják, hogy egy ragadozónak feltétlenül lakásban kell élnie, naponta 1-2x néhány 10 percre sétára való joggal, amikor béltartalmát kiürítheti. Erre másutt szabályok vannak, miszerint csak kutyafuttatóban, kutya WCben lehet a tevékénységet folytatni, vagy a maradékot össze kell szedni. Ezt komoly bírsággal be is tartatják.
Törvény nálunk is van - de a kuruc mindenünket -, ebben is lázadunk. A kutyaszar a moi lekének nem más, mint a kutyának a pisilés: a terület birtoklásának eszköze. Egyrészt undorító, tehát a gazdi nem nyúl hozzá, nem takarítja el, másrészt napokra, hetekre azon kis földterületre való kizárólagos birtoklását jelöli ki. Aki nem veszi komolyan a jelzést, azt jól bebüdösítik.
Tehát a moi a városban csak félszemmel figyeli a kirakatokat és a maoi építészet remekeit (höhöhö), helyette folyamatosan fejet leszegve a kupacokat kerülgeti.
Ahogy a költő mondja: No, imigyen töré meg a mogyorók gerincét, az ők kutyáinak szagos és undortkellető ürüléke.

(Nem érdekel a politika!)

A család gyerekei körében volt szerencsém a hétvégét tölteni.
Ugyanis jön a síszünet.  Ez több szempontból is vicces.

Egyrészt Magyarországon ilyenkor általában nincsen hó. Az átlag hőmérséklet 0 fok felett van február végén, a csapadék mennyiség meg vagy 20mm. A kettőt összeadva, ha a globális felmelegedéssel nem is számolunk, akkor valószínűtlen egy hólabda készítése is, nemhogy egy hetes síelés. Hacsak nem számolunk a magyar síturistákkal, akik ismerve a magyar kereseti viszonyokat, nem hiszem hogy egybe esnek a kisiskolás szülők nagy átlagával.

Mindegy is, minek hívjuk - éljenek a gyerekek! Össze lehet őket mérni, megbirkózni velük és ölünkbe ültetve verseket olvasni. Mesélhetünk a hazudós, nagyorrú Pinokkióról, meg a morcos mirren-morcogi Kisgömböcről, aki addig zabál fel mindent, amíg mérgében szét nem pukkad.
Zs. Nagy Lajos: Cirkusz

A cirkuszban egy porondon
forog Feri egy korongon,
fején csörgõsipkát csörget,
orrán, lábán labdát pörget,
perdül, fordul, mordul, kékül,
énekelni is kezd végül,
nekilát egy barna dalnak –
a nézõk lilát akarnak!

Tud õ lilát, bordót, szépet,
rózsaszínt meg halványkéket,
zöldet, sárgát, szürkét, tarkát –
megfogta a tündér sarkát!
... lám, most egy kötélen mászik,
fejen állva citerázik,
röppentyûzve hegedûzik,
menekül, bár nem is ûzik.

És hogy a másikról is szóljon a dal:
Weöres Sándor: Orbán

Alva jár az Orbán,
Tornyot visz az orrán,
Trombitások ülnek benne
Három szekér polyván,
- Hú! - trombitások
Három szekér polyván.

Fújják egyre többen,
Polyva szerteröppen,
Rémes álmot lát az Orbán
Polyva-fellegekben,
- Hú ! - rémes álmot
Polyva-fellegekben.

Hát boldog Valentin napot, édes!

És a dalunk, drága!

(Nem érdekel a politika!)

Szeretem a moi építészetet, a még álló házakat szemlélve.
Az elvétve elém ugró bauhaus és a tömény klasszicizmus nem a világom, de a neogótikus és szecessziós, akár dekadens öncélú ötletelgetés vagy szakmai átgondoltság és kerativitás lenyűgöz.

Ugyanakkor a zöld- és organikusházak (Hundertwasser, oh igen) és a valódi high-tech épületeket (Pompidou központ, Gehry, Wright, bár ő organikus is) hiányolom. Helyette kaptunk egy csomó nyomorult üveg-márvány halmot.
Az eredeti, ötletes Hattyúház, elvétve Makovecz, Eric Van Egeraat töri csak meg a szocialista realizmusban utazó házidolgozatok vagy omladozó házak sorát.












Volt szerencsém életemben Hundertwasser házban WC-t használni. Tudni kell, hogy a építészként célja volt a 0%-os szennyvíz kibocsátás.  Vagyis a házba szeparáltan ültetett fák használják fel és párologtatják el az emberek által szennyezett vizet.


És van ilyen Mon!
A kezdeményezés szíven ütött.
Kicsit magyar, de igazi házifusi moi!
Egy toitoi WC betámasztva egy márvány irodaház bejárata mellé! :)





Meddig hiszünk abban, hogy valakit érdekelni fog turistaként egy szétrohadó házakból álló város? Meddig büszkélkedhetünk kb. 100 éves (értsd: sem túl régi, sem túl modern), mai szemmel lenyűgözőnek nem nevezhető látványosságokkal? Meddig verhetőek át turisták, hogy itt olyat láthatnak, amit Bécsben, Prágában, Krakkóban nem?

(Nem érdekel a politika!)

Orwell 1984 című könyvében egy teljes hivatal dolgozik a múlt dokumentumainak megváltoztatásán. Emberek nyomát  tűntetik el, illetve magukat az embereket tűntetik el nyom nélkül. A múlt megváltoztatásának nagy hagyománya van a bizalmi tőkéből élő szakmákban: pénzügy, IT, jog és a politika.

Míg a többi területen csak a név változtatás vagy a kapcsolati tőke más iparágra alkalmazása a megszokott, addig a politika az orwelli utat választja.

Vegyünk néhány konkrét példát:











Sztálin önmagát tekintette Lenin politikai örökösének. Ezért sokat dolgozott. Sok (millió) egyéb mellett eltüntette V.I. valódi politikai végrendeletét és néhány évvel később ellenlábasait is.
Persze egy csomó fotó maradt, amin ezek a vetélytársak rajta voltak.
A híres  1920-as beszéd, amin sajnos ott volt Trockij és Kamenyev. Mivel ők maguk már úgysem léteztek, tehát a fotóik sem érdekelhetnek senkit.

Vagy Lenin és már megint ez a Trockij és Kamenyev az emberek közt:











De az internet korában nem állhatunk meg, ha vannak közérdekű adatok, arról majd a hatóságok maguk döntik el, hogy azok-e. Ha például azt olvashatjuk a Rendőrség hivatalos oldalán, hogy az olajszőkítés korában (1996) jövedéki engedélynélküli (tehát az adótartalmat helyben lenyelő) benzinkútra 83MHUF-ra bírságot szabott ki a helyi Vámhivatal. Majd "... mind X, mind Y szívügyének tekintette a [cég] érdekeinek megfelelő határozat meghozatalát, ezért több alkalommal is személyesen beszéltek telefonon a VPOP döntésre jogosult vezetőivel". És hirtelen a büntetés 100.000Ftra apadt.
Ezek tények hiszen a rendőrség ki is mondta.

De ezeket a dokumentumokat, mostmár mi hétköznapi emberek már nem olvashatjuk mert X (vagy Y - matekból mindig gyenge voltam) csillaga emelkedni kezdet. Maholnap ő lesz Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium vezetője. Tehát múltja folttalan kell, hogy legyen.

1. Ha nyilatkozatai szerint ártatlan X, akkor ezek az iratok miért ne maradhatnának nyilvánosak? Maximum tegyenek mellé egy másik linket, ahol az ilyen értelmű ítélet is olvasható. Sőt az erről szóló saját nyilatkozataira is mutathatnak.
Ha meg európaiak akarnak lenni, akkor kommentre is adjanak lehetőséget.

2. Nem értem ha valami közérdekű adat, akkor hogyan lehet levenni? Ha a minden közintézmény honlapján található "üvegzseb" adatok sértik egy kisfalu művelődési házának igazgatóhelyettesének érdekeit, akkor levetetheti? Akkor mire való ez az egész átláthatósági rongyrázás?

3.  Nehogy már csak egy 404-es oldal ugorjon elő egy állami oldalon, hogy nincs is ilyen. Magyarázzák meg, miért szedték le.

4. Ki szedte le az a dokumentumot? Ha X (vagy Y) tárcanélküli miniszter, akkor ő levetetheti? Vagy azért mert ő lesz a Rendőrség feletti hivatal vezetője, akkor előre be kell nyalni neki?

5. Mennyi közérdekű adatot nyel vissza az állam?

Orwell szerint "Egy hierarchikus társadalom csak a szegénységre és tudatlanságra épülhet.". Jó úton vagyunk...