Nem tudom, hogy éltem túl azt a tíz percet, amíg...

OK, amióta tudjuk, hogy az autó a férfiasság publikus megjelenítése (ezért a személyiség és elfojtott vágyak absztrakciós szinjének kifejeződése) megbocsátható bárkinek, hogy a kocsijáról beszélve dolgozza fel a prosztata zavarait és a túlzott szteroid bevitel következményeiből adódó libidó- és hereméretcsökkenését - virágnyelven.

De könyörgöm, azért ne rajongjon már a Volkswagenért a nyilvánosság előtt! Már a neve is, maga a tömegtermelés: népautó!

Egy több mint egy tonnás, energetikai szempontból csődtömeg, fém - és műanyagdobozra (értsd: autó) ilyen felirat kerül és erről valaki képes ódákat zengeni, akkor az olyan, mint a műszak letelte után, enyhe izzadságszaggal harmadszorra, de centi pontosan beparkolni az Avason a Középszer utcába,  kiszállni a kocsiból szürke konfekció öltönyben, beletörölni a zsíros kezet a bézsszínű nyakkendőbe, beszállni az összefirkált, áramszagú liftbe és az ötödiken még pukizni egyet, hogy otthon szaga legyen.

De ha valaki képes a Skodáról áradozni, hogy az tulajdonképpen Volkswagen, csak olcsóbban kijött, akkor az már a vécédeszka fejjel való emelgetése - belülről.
Nem is, rosszabb. Mint a fenti beparkolásos sztori, barna műanyag zokniban és szandálban...