Szeretem a moi építészetet, a még álló házakat szemlélve.
Az elvétve elém ugró bauhaus és a tömény klasszicizmus nem a világom, de a neogótikus és szecessziós, akár dekadens öncélú ötletelgetés vagy szakmai átgondoltság és kerativitás lenyűgöz.
Ugyanakkor a zöld- és organikusházak (Hundertwasser, oh igen) és a valódi high-tech épületeket (Pompidou központ, Gehry, Wright, bár ő organikus is) hiányolom. Helyette kaptunk egy csomó nyomorult üveg-márvány halmot.
Az eredeti, ötletes Hattyúház, elvétve Makovecz, Eric Van Egeraat töri csak meg a szocialista realizmusban utazó házidolgozatok vagy omladozó házak sorát.
És van ilyen Mon!
A kezdeményezés szíven ütött.
Kicsit magyar, de igazi házifusi moi!
Egy toitoi WC betámasztva egy márvány irodaház bejárata mellé! :)
Meddig hiszünk abban, hogy valakit érdekelni fog turistaként egy szétrohadó házakból álló város? Meddig büszkélkedhetünk kb. 100 éves (értsd: sem túl régi, sem túl modern), mai szemmel lenyűgözőnek nem nevezhető látványosságokkal? Meddig verhetőek át turisták, hogy itt olyat láthatnak, amit Bécsben, Prágában, Krakkóban nem?
Utolsó kommentek