(Nem érdekel a politika!)

Régóta gondolkodom, mi is a moi lelkének igaz megközelítése. Mi az néhány szó, amivel elmagyarázható, mi is irritál ebben az országban.

Aki ismer, tudja milyen távolálló fogalmak az én és kora reggel kifejezések. Talán az első Lara Croft filmben lezajlott beszélgetés jellemezné jól a viszonyomat ezzel a napszakkal:
- Hmmmm, mi ez a szag?
- Hajnali fél öt.

Szóval ma kora reggel a szemem felpattant és megvilágosodtam, mivel tudom a moiságot megfogalmazni: a riasztókhoz és a kutyaszarral való viszonyokkal.

A riasztó alapvető feladata, hogy a magántulajdont védje. Sőt alapvetően az ingóságokat, mert ugyan a házon levő riasztó a házat védi, azért mégsem azt szokták zsákba pakolni az éj leple alatt. Persze a szuper riasztónak is megvan a maga kockázata, mert hallottam már olyat, hogy azt is lelopták a szorgos kezek.
Tehát magánszféránkat (lakás, iroda) és nagy értékű ingóságainkat (autó) védhetjük meg ezzel. Általában a kertünket nem, így lehet a tolvajok szabad prédája a réz eresz és a babérbokor.

A riasztó működési elve, hogy - bármily meglepő is - riaszt. Idegesítő intenzitású hanggal és kis fényjelzéssel, hogy beazonosítható legyen honnan is jön. És itt jön a magyar néplélek. Tavasszal, nyáron persze el-el felejtik az ablakokat becsukni itt-ott. A riasztó a kis ablakmozgásokat, mint betörési kísérleteket észleli és óbégat torka szakadtából. Mivel a tulajdonos nincs ott, senki sem ellenőrzi valódi-e a riasztás. A szomszédok kijönnek, megnézik mi is történt. Semmi mozgást nem látnak, visszafekszenek. A riasztó (a szabványok szerint) 90 mp után elhallgat. A következő szellőig, amikor kezdődik az egész elölről. A szomszédok rá sem hederítenek a hangzavarra, a farkast kiáltozó fiú meséjéhez hasonlóan. A  riasztó tulajdonosa vagy nem is értesül az esetről (mert nincs pénze távfelügyeletet használni) vagy megbeszéli a szolgálat diszpécserével (polgári nevén bútorraktáros), hogy ne ugorjanak az esetre. Funkcióját veszti az egész, hiszen sem a tulaj, sem a szomszédok már nem akarnak a dologgal foglalkozni. Marad tehát a zajszennyezés, aminek már csak történelmi okai vannak. Az első betörésig.
Akkor hirtelen megvilágosodik a moi, szalad mindenkihez, hogy miért nem fogták el, ugratták meg a betörőket. Azért nem - válaszolják a szomszédok -, mert hetente egyszer nem fogjuk körbejárni hajnali háromkor a házadat. Majd, ha nem huszonhatszor ébresztesz minket évente, akkor foglalkozunk a bajoddal.
Tehát a riasztó tulaja egyedül marad, kisemmizettnek érzi magát a közönyös emberek közt. És megint a moi néplélek, büntiből kiköti a 90 másodperces riasztási kapcsolást. Innentől kezdve úgy gondolja, ha baj van csak észreveszik a szomszédok, mert így majd folyamatosan kiabál a láda. Csak megint az ablakokat felejti el... Szóval az egész kör magasabb ingerküszöbön folytatódik tovább.
Azt hiszük a történet a riasztóról szól? Nem. A folyamatról, ahogy mások életét mérgezzük, ahogy közönyre hangoljuk a szomszédainkat, ahogy a felelősséghárítást az életünkbe hozzuk.

A másik jellemző a kutyaszar. Volt itt Bpn minden. Kampány, reklámok, lakossági fórum, törvénykezés, riportok, fogadkozás és hivatali felbuzdulás.
Jöttek-mentek, a kutyaszar maradt. Ez igazi hungarikum. Nem maga a cucc, hanem a mennyisége. A világ minden nagyvárosában vannak beteg emberek, akik úgy gondolják, hogy egy ragadozónak feltétlenül lakásban kell élnie, naponta 1-2x néhány 10 percre sétára való joggal, amikor béltartalmát kiürítheti. Erre másutt szabályok vannak, miszerint csak kutyafuttatóban, kutya WCben lehet a tevékénységet folytatni, vagy a maradékot össze kell szedni. Ezt komoly bírsággal be is tartatják.
Törvény nálunk is van - de a kuruc mindenünket -, ebben is lázadunk. A kutyaszar a moi lekének nem más, mint a kutyának a pisilés: a terület birtoklásának eszköze. Egyrészt undorító, tehát a gazdi nem nyúl hozzá, nem takarítja el, másrészt napokra, hetekre azon kis földterületre való kizárólagos birtoklását jelöli ki. Aki nem veszi komolyan a jelzést, azt jól bebüdösítik.
Tehát a moi a városban csak félszemmel figyeli a kirakatokat és a maoi építészet remekeit (höhöhö), helyette folyamatosan fejet leszegve a kupacokat kerülgeti.
Ahogy a költő mondja: No, imigyen töré meg a mogyorók gerincét, az ők kutyáinak szagos és undortkellető ürüléke.