Jó kis hiszti volt a Homáron, hogy lesz Starbucks kávézó Bp-en. Volt aki sznobizmusról, volt aki az árakról írt, volt aki védte. (És van, aki okosan írt róla)

Elmondom, hogy én azért szeretem, mert 20 évig mindenki értetlenül nézte, amint reggelente valami furcsa löttyöt iszom. És amikor életemben először Starbucksban jártam, rádöbbentem, hogy amit én a saját ízlésemnek megfelelő italnak kitaláltam gyerekkoromban, azt Chai Latténak hívják - és jobb receptjük van, mint amit én tudok készíteni.

Bizonyára érthetetlen ez Bp-en: igenis kellenek olyan helyek, ahol a rohanásban meg tud állni az ember és egyenletesen jó minőségű kávét-teát kap. Ha Bécsben, Párizsban, Londonban vagy a Távol-Keleten betérsz ide, pontosan tudhatod, hogy mit fogsz kapni. Nekem megfelelő a minősége és szeretem néhány terméküket. Van olyan, hogy vágysz egy ízre? Ha már a füleden jön ki a helyi konyha ízei az utazás alatt, és pont arra vágysz - miért ne vennél valami megszokottat?

Viszont az átlag magyar kávézóktól eltérően nem kockázatos a minőség. Itt ismerik a különbséget a mocha, cappuccino, latte, esspresso között. Bizonyára van jobb minőségű kávé Bp-en. A kérdés csak az, hogy a sok borzalmas hely között hogyan találja meg az ember, ha idegen? Egy-két rossz tapasztalat után marad a bejáratott név, minőség és ár.

Senki, akit ismerek, nem Starbucks függő. Ha Costa, Nero vagy valami helyi kávézó jön szembe, és egy rövid kávézásra-beszélgetésre az is megfelel. Tehát az is őrült, aki azért utazik valahová, hogy Starbucksban igyon. Ez pont fordítva van: azért iszik ott, mert amikor kévázna, az jön szembe. New Yorkban nehéz úgy körbenézni, hogy ne lenne látótávolságban egy.

Aztán ott van az ára. Komolyan utána számol akkor, ha kb. 5 percnyi keresetéről van szó? Mert nagyjából az amerikai középosztály esetében erről van szó. Tovább iszom, mint amennyi ideig keresném rá a pénzt.

Az egész hozzáállás olyan mint, amikor a McDonalds jött be Mo-ra. Sorban álltak az emberek, hogy ehessenek belőle. Volt aki randevút szervezett oda, volt aki születésnapot. Valaki a kapitalizmus szemetét látta benne, mások a szabadság szelét. Mostanra pont oda tartozik, mint a világon mindenütt. Egy gyorskajálda, annak megfelelő minőség és oda tartozó fogyasztókkal. Ha elmész egy kisvárosba és van 15 perced ebédelni egy tárgyalás előtt, akkor pont megfelel. Nem a pacalt fogod enni a helyi kiskocsmában, és nem is egy luxus étteremben foglalsz asztalt. Tudod mit fogsz kapni, de sem büszkeség, sem szégyen nem jár át. Fizetsz, gyorsan eszel és kész.

A Starbucks sem több, sem kevesebb. Egy gyorskávézó lánc. 

Olvasom a MÁV blogon milyen rosszul sikerült egy nosztalgia vonatozás.

Mivel jómagam nem vagyok vonatrajongó, a gyerekek miatt néha azért eljutok nosztalgia vasutakra. Otthon ugye volt az Úttörővasút, ahol nagy élmény volt, hogy gőzös húzta a kocsikat.

Lássuk, hogy miként működik ez egy kicsit Nyugatabbra. Van vagy negyven nosztalgia gőzösöket foglalkozató vasúttársaság, sőt külön eseményekkel is csalogatják az érdeklődőket.

Ilyen például a Thomas nap. Aki szülőként már hallotta a zenéjét, soha nem felejti és csatakosan ébred, ha erről rémálmodik, de a gyerekek imádják. Miért is ne lehetne megrendezni élőben?

Aztán a gőzgép múzeummal karöltve miért is nem lehetne a fizika oktatásba emelni? Persze, hogy közben vicces és kritikus is legyen? Gőzágyúval lőjjük ki Barbiet!

Mennyibe kerül egy nosztalgiavonatozás? Egy családi jegy 10.000Ft körül kijön. Persze, ha az eredeti, régi étkezőkocsiban akarunk enni, akkor újabb 6.000Ft-ért ehetnek a felnőttek és 3.000Ft-ért a gyerekek, ezért háromfogásos kitünő ebédet kapunk, kávéval a végén. Időnként előveszik a régi étlapokat és az 1920-as, 1940-es stílusában készítik el a menüt, vagy Poirot nyomoz az út alatt, hogy mindig legyen újdonság, amiért visszatérhetünk, persze ha érdekelne minket ez az egész. Karácsonykor természetesen Mikulással vonatozhatunk.

Ha mást sem csinálunk, az év minden hétvégéjére lehet olyan programot szervezni, hogy csak ebben a témában nem látjuk ugyanazt kétszer. Lehetne így Mo-n is.

Olvasom az Indexen, hogy Hajdú Péter azt nyilatkozta, hogy úgy is adót válthatott volna, hogy híres műsorát unalmassá teszi és akkor mostani munkaadója magától vált volna meg tőle. 

„Megtehettem volna azt is, ha ki akartam volna ebből táncolni, hogy elkezdek a műsorba ornitológusokat és képzőművészeket hívni. A nézettség nem érte volna el a kívánt számokat, és akkor ők adtak volna ki az utam” – tette hozzá Hajdú, aki nem élt ezzel az eszközzel...

Ha jól értem, ezek szerint egy ornitológus vagy képzőművész nem éri el azt a szintet, hogy a showjába bekerüljön. Végül is igaza van. Nem kell mindenkinek a béka alá becsúsznia. Ő meg nem akarja feljebb tornázni magát. Végre egy ember, aki pontosan tisztában van az értékével.

Szeretem őket, örülök hogy fellépnek külföldön.

Mégis van néhány eleme, ami elszomorít. Persze pont azért is szerethetőek, mert minden nagyobb cécó és arclobogtatás helyett lazán teszik a dolgukat. Viszont olyan jó lenne, ha egy ilyen hatású, sikerű csapatot nem egy fapados légitársaság turista osztályán látnánk.

Azt is értem, hogy egy klubban lépnek fel, első alkalom. De Lukácsot ilyen körülmények közt még nem láttam fellépni.  Gary Shteyngart (aki egyébként az Absurdistan szó irodalomba emelője) egyik szereplője is lehetne, annak hasonló vonzódása alapján, akit egyszerűen Ventilátor-embernek hívnak. Slash kalap, Jackson moonwalk, Madonna extrém ruhái nélkül. Gondolom olyan kicsi volt a színpad, hogy nem akarták, hogy folyamatosan vércsíkokkal fessék át a zenekart, ahogy a tömeg belenyom valakit  a  a lapátok közé - nem valami véres goth metal cucc ez. Még a csepeli dokkban is lobogott az a haj, csak itt nem.

Aztán az is szomorú, hogy nem a londoni közönségnek, hanem a magyar közösségnek lépnek fel. Egyrészt megérdemelnék a nemzetközi sikereket, bár az angol nyelvű számaik nekem nem ütnek. Másrészt ezek szerint már lassan megéri a magyar zenekarokat külföldön szerepeltetni, mert annyian élnek kint, hogy már megtölt egy stílus rajongó tábora is egy koncert helyet.

Gondoljuk el, ha a budapesti kínai közösséghez érkezne egy meghatározó kínai előadó, akkor ez mennyire kavarná fel a magyar klub életet. Semenyire, sajnos ez volt a TCS-vel. Vagy képzeljük el a fordítottját, ahogy Björk fapados járaton megérkezik egy nagyobb városba és az ott élő izlandiak mennek el a bulijára.

Megdöbbenve olvastam egy blog bejegyzést, ami arról szól, hogyan vertek-vernek meg gyerekeket a társaik.

Ahogy jeleztem az előző hasonló postban, nekem elegem lett, hogy Mon vagy héja lesz az ember (annak minden negatív következményével) vagy galamb, akit naponta tépnek meg. Szóval azóta egy híresen galamb országban élek, ahol látom a gyerekeken a változást. 

Pont a napokban beszélgettem a 9 évessel Mo-ról és az iskolákról. Mo-n egy többnyelvű, nagyon tudatos nevelési elveket követő, korrekt, kis létszámú osztályú magániskolába járt. Ahogy mondtuk, egy erőszakmentes, a tudást középpontba helyező buborék. Rettegtünk, hogy mi lesz, ha ezt kinövi és találkozik az erőszakkal, de az úgyis évek múlva lett volna.

Az egyik barátunk egy erről folytatott beszélgetés után át is hozta ide a gyerekét egy a magyar szokásos általános iskoláknál sokkal jobb normákat követő, de állami iskolából. A gyerekét az előző helyen bántották, de ebben az iskolában kinyílt, sokkal jobban érezte magát.

Vagyis örültünk, hogy sikerült a gyerekeket kimenekíteni a maoi nevelési elvek közül: "ne hagyd magad", "ha bántanak, üss vissza", "hülye ez a tanár, majd én megmutatom neki", "hadd tanuljak a gyerekek, mi az igazi élet" - mert sokak szerint nem igaz, hogy az erőszak ellentéte az erőszak.

Szóval a 9 éves srác elmondta, hogy Mot nem szereti, mert mindenki erőszakos volt. Csodálkoztam, mert meg voltam győződve, hogy ebben a tekintetben nem volt rossz helyzetben.

Itt a galamblelkű, új országban minden gyerekekkel teli helyen ki van plakátolva, hogy nincs erőszakoskodás és ha ilyet tapasztalsz, kihez fordulhatsz. Ebbe beleértenek mindent: lökdösődést, zsarolást, verést, sőt a szitok szavakat és a csúfolódást is. Ha a gyerek kimegy a parkba és az akcentusa miatt csúfolnák, akkor azt kivizsgálják. Ha egy gyerek felemeli a hangját a másikkal szemben, akkor a tanárok azonnal közbelépnek. Az erőszak helyett a problémák azonnali megbeszélése, feloldása történik.

A tanárok együttműködők, segítőkészek, felismerik a problémákat és kezelik is - ha valaki csak kiabálna velük, akkor már azért elvinné a rendőrség; nemhogy kezet emelhessen rájuk valaki.

Az iskolában a kisebb gyerekeket segítik a nagyobbak. Nem azért, mert kell, hanem mert amikor kicsik voltak őket is a nagyobbak így kezelték, tisztelettel, a másik hibáinak, tehetségének elfogadásával. Nem vált ki utálatot sem a lemaradás, sem a fogyaték; és nem vált ki gyűlöletet, irigységet ha valaki jobb valamiben.

Mo, meddig lehet a csizkáztatás, megalázás, zsarolás, ütés és visszaütés elvét követni? Nincsen egy hatalmas, drága állami rendszer létrehozva, hogy ezt kezelje? Tanárok, rendőrség, önkormányzat, családsegítő szolgálat, jegyző, gyerek pszichológus? Ha ők nem látják el ezt a feladatot, akkor ki fogja? És ki fogja megmutatni a családoknak, hogy létezik egy másik, békésebb út is?

No comment

Ez igen. Végre megtapasztalhatjuk, hogy az iskola a nagybetűs életre (forrás: közhelyszótár) tanít. A hírben minden benne van, ami a maoi életre felkészít: 

- felügyelet nélküli gyerekek,

- őrizetlen költségvetési intézmény,

- önbíráskodás,

- erőszakot végignéző tanulók,

- gyengébbeket bántalmazó erőszakoskodó (2x is - bonus pont),

- széttárt kezű felelősök.

Szerdán délelőtt a rakamazi általános iskolába hívták ki a rendőröket, mert az egyik tanteremben egy fiatal nő kiabálva felpofozott egy negyedikes gyereket.

A rendőrség hivatalos honlapja szerint a cselekménynek több osztálytárs is szemtanúja volt, de mivel éppen szünet volt, pedagógus nem tartózkodott a teremben.

A rakamazi rendőrőrs könnyű testi sértés miatt indított eljárást. A gyanúsítottként kihallgatott 25 éves nő azt vallotta; azért ütötte meg a fiút, mert az korábban állítólag bántotta hétéves lányát. Erről azonban sem az iskolában, sem máshol nem tett eddig említést.

Én azt szeretném ajánlani, hogy további pénzeket vonjunk ki az oktatásból, hogy a hatásfok tovább nőhessen. Esetleg a még dolgozó tanárok minden magánügyét mint közügyet tekintsük és prűd felsőbbséggel utasítsuk el, hogy szabadidejükben élni mernek, dugnak, sőt élvezik is.

Update:

Ismét egy példa arra, hogy azokat, akik halálra rémítenek gyerekeket és hosszú időre elveszik a biztonságérzetüket, illetve akik közfeladat ellátását akadályozzák és megvernek egy pedagógust, azok nem kapnak megfelelő ítéletet. Én közmunkára ítélném őket, ahol felügyelettel szociális munkával kéne foglalkozniuk, talán így felfognák, hogy emberek élnek körülöttük, akikkel együtt kell működniük.

Az ítélet szerint 2008. október 1-jén a harmadrendű vádlott, a lány, 9 óra után vitte el a szeged-kiskundorozsmai óvodába négyesztendős kishúgát. A lány és az óvónő között szóváltás alakult ki, mert a pedagógus figyelmeztette a vádlottat az ismételt késésre, és kérte, hogy a gyerek időben érkezzen a foglalkozásokra. A lány kishúgával együtt hazatért, és elmondta a történteket édesanyjának és bátyjának, majd úgy döntöttek, hogy vélt sérelmüket megtorolandó, visszamennek az óvodába.

A csoportszobába belépve, a vádlottak trágár szavakkal illették, szidalmazták a sértettet, s az asszony két alkalommal tenyérrel arcon is ütötte az óvónőt. A harmadrendű vádlott is támadólag lépett föl, bátyja pedig megakadályozta, hogy a közelben tartózkodó dajka kolleganője segítségére siethessen. A szidalmazással és ordítozással a vádlottak csak a többi óvodai alkalmazott felszólítására hagytak föl. Távoztában az elsőrendű vádlott még megöléssel is megfenyegette a sértettet. A szobában tartózkodó három-négyéves, többségükben csak egy hónapja óvodába járó gyerekek megijedtek, sikoltozni és sírni kezdtek.

A bíróság társtettességben, csoportosan elkövetett, közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében mondta ki bűnösnek a vádlottakat. Az asszony egy év nyolc hónap, a fiú egy év, a lány egy év két hónap börtönbüntetést kapott, amelyek végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztették.

(1. Nem érdekel a politika 2. Nem vagyok rasszista)

Megint olvasok egy cikket és nem értek semmit.

Reggel még füstmérgezésnek és elektromos tűznek nevezték, délutánra kettős gyilkossággá minősítették át a hatóságok a tatárszentgyörgyi halálesetet. A cigánysor szélén élő család rokonai rasszista indítékú támadásra gyanakodnak.

Amikor emberek vonulnak fel Siófokon a helyiek cigány bűnüzői csoportról beszélnek, védelmi pénzekről. Veszprémben az első hírek szerint cigány származású bűnüzők erőszakoskodtak egy bárban, ahol híres sportolók haltak bele vagy sebesültek meg, hogy a pultos védelmére keltek. A miskolci rendőrkapitány szerint a rablási bűncselekmények egy részét cigányok követik el a vezetése alatt álló szervezet nyomozói szerint.

Erre előjönnek a polgárjogi aktivisták, akik szerint a cigány szó használata és egyáltalán a megkülönböztetés is törvénysértő.

1. Attól, hogy romát mondanának, attól a helyzet nem változik.

2. Vannak beás cigány ismerőseim, ők felháborodnak, ha romának nevezik őket. Mint ahogy mi sem szeretnénk ha minket finnek, vagy az erdélyi magyarokat románnak neveznék.

3. A roma szó jelentése ember. Örülnék, ha engem is embernek tartana mindenki, mintahogy én is annak tartok mindenkit nemtől, foglalkozástól, bőrszintől, vallástól függetlenül.

4. Ha mindenkit csak akkor nevezhetünk valamilyen kisebbséghez tartozónak, ha annak vallja magát, akkor a brutálisan, embertelenül megölt családtagokat, hogyan kérdezték meg, hogy cigánynak tartják-e magukat? Ha nem vallották annak magukat, lehet-e rasszista alapú a támadás?

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne foglalkozzunk a rasszista támadások kivizsgálásával és súlyos büntetésével. Csak a kettős mércét nem szeretem Mon. Ha valaki cigány és ezért rasszista támadás érheti, a társadalomnak meg kell védenie. De ha egy bűnelkövető cigány, akkor ne féljünk ezt kimondani!

Engem kifejezetten sért, mint kisebbséget, hogy a veszprémi esetnél férfi elkövetőkről beszélnek. Egy többségében nőkből (kb. 52%) álló társadalomban a férfi elkövetők kiemelése sért engem. A Balaton környéki rokonaimat, meg hogy enyingieket emlegetnek. A magasság megjelölése pedig kifejezetten a társadalmi csoportok szétszabdaltságát jelenti. Tessék politikailag korrekt körözéseket kiadni: Egy elkövetőt keresünk. Minden egyéb, kisebbséget meghatározó részlet sérthet valakit.

És most mondom, hogy sértő az egész világ, mert van képük valakire afroameriakait írni, akkor is ha nem nyilatkozik erről, mint pl. Obama. Engem meg kaukázusi típusnak nevezni, mint a szomszédban a juhász kutyát.

5. Ha nem nevezzük nevén a dolgokat, akkor az emberi elme szabályalkotói rendszerét nem használjuk ki. Ha etnikumi alapú, uzsora alapú lakásmaffia módszerekről írnak, attól még nem lesznek pontosabbak, ez egyszerű eufemizmus.

Másrészt elegem van az impotens rendőrökből. Nem érdekel, hogy ki követ el bűncselekményt vagy ki ellen követik el. A rendőrök feladata, hogy a tényeket nézzék. Aki nem tud megkülönböztetni - akár elsőre - egy lövöldözéses halál esetet egy füstmérgezéstől, az vagy nem normális, vagy szakmailag alkalmatlan, vagy figyelmetlen, vagy rosszszándékú. Mindenképpen vizsgálatot igényel, hogyan kerülhetnek ilyen emberek döntéshelyzetbe.

Adva van egy helyzet, amiben van cigánybűnözés, fehérgalléros magyarbűnözés (BKV, autópálya- és metróépítés, PostaBank stb.) és egy impotens rendőrség.

Kusturica for President!

Magyarország elől ellopták azt, amiben a világon egyedülálló. Soha egyetlen nép nem tett ennyit egy cél megvalósítása érdekében, de mégsem kaptuk meg a lehetőséget.

Az LHC, tudjuk, amiben fekete lyukakat állítanak elő. Icipici, zsenge kis energiafaló gravitációs szingularitás, ami nyeli a pénzt. Emberek, ne hagyjuk, ez eredeti magyar találmány! Itt kéne ennek nyelni a pénzt, ezért dolgoztak eleink, sőt magunk is.

A kísérletek sora, ami elsőre eszembe jut:

1. Az 1996-os budapesti világkiállításra mindenki emlékszik?

Senki? 1991-ben Mo elhatározta, hogy az 1996-os Világkiállítást megrendezi. El is kezdődtek a bontások. Az építkezések már nem. Lemondtuk, a 27 jelentkező ország meg bekaphatja.

Ott van a még mindig befejezetlen Infopark és új Egyetemváros, illetve a pesti oldalon a kulturális központ. Nemhogy 1996-ra,de 2009-re sem készült el. Egy csomó akkor felhúzott felvonulási épület azóta is megvan, amiben az építőmunkásokat tervezték elhelyezni. Most az egyetemekhez tartoznak, szerintem oktatás is folyik bennük.

És ott van a híres Tüskecsarnok. Az sem lesz soha kész. Nem kell nekünk világválság, hogy egy fejlesztés leálljon.

2. Az Erzsébet téri Nemzeti Színház? Az első kísérlet a feketelyukra.

Tervek, pályázat, viták, bontás, építkezés. Majd leállás - csak a garázs építéséig jutottunk. Csak gödör, bocsánat, Gödör vagyis kulturális garázs lett belőle.

3. A 4-es metró? Ez maga az LHC. Ugyan kicsit rövidebb, mint az igazi, de maga a feketelyuk. Pénzt, energiát, karriereket zabál es nem halad - több, mint 20 éve. A lezárt utakon tévelygő autósok idegrendszerének apró kisülései látják el energiával azóta is.

4. 2006. Úszó Európa bajnokság?

A jelenlegi uszodai túlzsúfoltságot oldották volna meg. A Komjádiban és Hajósban lehetetlen az amatőr sport, mert minden épeszű időpontban edzések vannak. Ezért jó lett volna a tervezett pesti versenyuszoda is. Helyette bővítették a meglévőt. Sikerült egy hónappal a kezdés előtt befejezni az építkezést, ami az eredeti tervek kis része volt.

5. A 2008-as budapesti Foci EB?

Új stadionok, a meglévők bővítése, a híres beléptető rendszer.

Legalább nem történt meg a magyar válogatottal, az alanyi jogon járó bejutás és amiről Kőhalmi beszél: "Milyen szomorú, hogy egy pornó filmbe úgy kerülsz be, hogy tied a lakás... Aztán megerőszakolnak az elején, többen az előszobában."

6. A Nagy Milleniumi építkezések?

Mi is történt? Átadják a Nagykörútat(!), a mai Szabadság hidat, az első magyar vízierőművet, a Milleniumi Földalatti vasútvonalat, az újpesti vasúti hidat, az Iparművészeti Múzeumot, a Műcsarnokot, a Vaskapu csatornát, a Vígszínházat.

Ja, ez mind 1896-ban. Ehhez képest lett 2006(bocs) 1996-ban lett a Millenáris, meg talán valaki emlékszik a döbbenetre, amikor hamburgerek és vörös csillagok voltak a 1996. augusztus 20-i tüzijátékon, mert sikerült olcsón megvenni a McDonalds és Heineken megmaradt rakétáit. Welcome to Abszurdisztán!

7. Rácz fürdő

Erről részletesen itt olvashatsz.

Neverending story.

8. 2008. Öttusa VB

Ismét sikerült hatalmasat alakítani, egy felfújható medencében tartottuk az úszást. Amibe azért beleintegráltuk a maoi terméket, a hiányt: kilyukadt, a vize elfolyt, a verseny napjának délelőttjén 40 cm-es víz volt.

9. Budapesti olimpia

Erről sokan mondtak vicceset. A kedvencem: "Olimpiát rendezni? Örülnénk, ha egyszer sikerülne egy hétköznapot..."

10. A Kormányzati negyed(ek)

Ebbe már mindkét oldal belebukott. A Sándor palotába beköltözni vágyó Orbán, aki a Várnegyedet zárta volna le, illetve a díjnyertes Nyugati téri terv, ami több száz millióba került, hogy a papíron létezhessen.

11. Pécs, az EU kulturális fővárosa

"Nem valósulnak meg a tervezett időre a 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program nagyberuházásai, valamint a szállodafejlesztések jelentős része is elmarad, így át kell írni a Pécset és rendezvényeit népszerűsítő terveket."

Hogy én ezen miért nem csodálkozom...

Konklúzió:

Mo megérdemli, hogy a nemzetközi feketelyuk gyártás központja legyen.

Az LHC magyar, csak bitorolják! Justice for Mo!

Az adófizetés egyik oka, hogy a szemet-szemért elvű önbíráskodást felváltsa a törvény és annak betartását ellenőrző rendőrség.

Bármikor is kerültem szembe a rendőrséggel, ha hibáztam (gyorshajtás, parkolás szabályainak megsértése) mindig elfogadtam a büntetést. Egy jól működő társadalomban a bírságolás a kisebb vétségekre adott megrovás: nem sarokba térdepeltetnek, hanem az egyetemes értékmérő zsebemben található mennyiségét csökkentik, ezzel az életminőségem rontják. Értem én ha fenyítenek, jobban is figyelek azóta.

Ezért kissé felháborodom, amikor rendőri beavatkozást igénylő eseteknél a közeg nem látja el a feladatát. A kocsi bejárón parkoló autót nem bírságolja meg, az illegális árusok mellett csak elsétál, az illegális szemétlerakás mellett elhajt a járőr, a buszsávból nem állítja ki az azt szabályellenesen használókat. És ezek csak a legkisebb esetek, amikkel nap mint nap találkozunk.

Ha nem szólunk, a rendőr észre sem veszi, hogy be kéne avatkoznia; ha szólunk, akkor akár egy küzúti ellenőrzésen az egészségügyi-doboz tartalom viszgálatot is kaphatunk. Mert tényleg lejárt a géz a csomagomban, ami sokkal fontosabb volt, mint a büszkesége, hogy inkább megbírságolja a bicikli úton felejtett vészvillogós verda tulajdonosát.

De nemcsak az utcán furcsák a rendőrök. Történt, hogy egy barátunknak májusban ellopták az autóját. Értékes kocsi, a szokásos védelmi berendezésekkel, riasztós zárt garázsban a házon belül - mégis elvitték egy éjjel. Rendőrség helyszínel, majd 30 nap múlva lezárja a nyomozást. Biztosító fizeti az ellopott kocsi árának tört részét. Nagy a kár, de be kell ruházni egy új kocsiba, az üzlet ezt megkívánja.

Aztán decemberben kiderül, hogy az autó meglett még a nyáron, csak nem szólt a rendőrség a tulajnak. Azóta ott rohad egy telephelyen. Vagy 30 hasonló értékű sorstársával együtt. Ha talán helyszínelnek egyet gyorsan és visszaadják a tulajdonosoknak, akkor a megítélésükön is javíthattak volna. Igy viszont a szerv nagyobb kárt okozott, mint a tolvajok.

Ezért meglepett a következő Indexes hír. A skandinávoknál egyébként is bírom a törvényekhez allást, de ekkora odafigyelés engem is lenyűgöz. Kisvárosi eset, megtalált autó és mégis DNS viszgálattal buktatják le az elkövetőt. Dicséretes.

Nem csoda, hogy a Mikulás is náluk lakik, tuti hogy a krampuszok up-to-date nyilvántartással dolgoznak.

 

A finn rendőröket egy elhagyott kocsiban talált szúnyogból vett DNS-minta vezette őket az autótolvaj nyomára.

Az autót Helsinkitől északra, Seinaejokiban találták. A rendőröknek feltűnt odabent egy vérrel teli potrohú szúnyog, ezért elkapták és beküldték a laborba.

A szúnyogból kivont vérből analizált DNS megegyezett egy, a rendőrségi nyilvántartásban szereplő férfiével. A gyanúsított tagadja az autólopást, szerinte csak stoppolt, és elvitték egy fuvarra.

Az autót júniusban lopták el, Helsinkitől 380 kilométerre északra, Lapua városban. A rendőrök néhány héttel később találtak rá, 25 km-re onnan, ahol utoljára látták.

A finn rendőröket felkészítik arra, hogy helyszíneléskor figyeljenek a szúnyogokra. A felügyelő szerint az apró vérszívókat nem könnyű észrevenni egy kocsiban: a siker azt is mutatja, mennyire alapos volt a helyszínelés. 

 

A külföldön dolgozó orvos hazalátogatása mindig nagy élményt ad - mindkét oldalnak. A nyugat-európai kórházak technikai felszereltsége, a megbecsültség és a fizetések nagyságrendi eltérése hálás téma. Persze a nyugodt életet élő, anyagilag és erkölcsileg megbecsült, kipihent (mert nem három műszakban dolgozó) hazalátogató gyakran megkapja a negatív kritikát, hogy eladta magát kilóra, mintha erkölcsösen gyógyítani csak Mon lehetne és feltétlenül heti 50-70 órában éhbérért.

A beteg-orvos kapcsolat illetve orvosi döntéshozatalról néhány érdekes példa:

1. A kint dolgozó magyar orvos egy európai kórházban, éjszakai ügyeletben hajnali négykor nem mosolygott rá az egyik hisztérikusan viselkedő betegre - ezért megrovást kapott, hogy nem jól kezelte a beteg jogait. Tehát nem kötözte le, hogy belehaljon, nem pofozta fel, nem vágott bele egy nyugtató injekciót, ahogy ez Mon ritkán, de előfordul. Nem, egyszerűen nem mosolygott rá egy közkórházban a betegre. A kórház vezetése ez ellen fellépett, a magyar orvos pedig igazat adott a főnökének.

2. Mon a diagnózis és terápia a távolbalátással kell kiegészüljön. Az maoi orvosoknak bizonyos gyógyszerekből kereten belül kell maradniuk havonta. Mondjuk egy gyógyszerből havi 30 dózis adható ki. Ha abban a hónapban az országban egyenetlen a betegeloszlás és az orvos 35 adagot oszt ki, holott a többi orvos átlagosan csak 25-öt, akkor a diagnózis alapján egyértelműen adandó gyógyszerből való túlzott felhasználásért több tízezer forintos büntetés járhat. Tehát nem a diagnózis, a betegség és gyógyszer összefüggése, az orvos szakmai kompetenciája dönt, hanem a statisztika.

Gondoljunk bele a következményekbe: ha egyszer így megbüntetnek egy orvost, legközelebb az utolsó pár adagon, a hónap vége felé el fog gondolkozni. Tehát minden hónap végén előfordulhat, hogy a diagnózis ismeretében nem ír fel valamit, vagy vár pár napot, hogy a következő hónapi keretét használja fel. Viszont, ha mindenki így tesz, akkor az átlag is csökken, tehát szép lassan mindenki visszafogja az adott gyógyszer használatát és mindig megbüntetik, akik többet használ: végül az átlag nullára csökken. A gyógyszer felhasználás statisztikailag csökkent ugyan, de a beteg a neki járó gyógyszert nem kapta meg.

3. A Kaméleon című magyar filmben egyértelműen megnevezésre kerülnek a szakterületek, ahol a Mon a paraszolvencia erősen megjelenik. Persze a filmben nem így kerül tálalásra, de egyes életkörülmények erre direkten utalnak. 

Amikor a kinti fizetés szóba kerül egy Mon dolgozóval, akkor a következő beszélgetés hangzik el:

- Ez a parával együtt ennyi?

- Nem, ez a fizetés.

- És mennyi a plusz para?

- Nincs.

- Nem kérsz? Mennyit kérnek a többiek?

- Senki sem kér, senki sem ad. Egyszerűen nincs.

- És mennyit kérhetnél?

- Nem kérek. Nem szorulok rá.

- Hmmm, pedig biztosan jó kis pénz lenne az is.

Tudni kell, hogy a két beszélgető közt emberileg semmi különbség sincs. Az egyiket megbecsülik minden téren, ezért becsületes és ezért egy másik országnak adózik. A másikat kizsigerelik éhbérért, ezért ideges, zaklatott és erkölcstelen és szakmailag nem megengedhető dolgokat tesz és eltitkolja a bevételeit, mert erre kényszerítik.

És így lesz az orvosi fizetésből mindenkit érintő társadalmi-, egészségügyi probléma...

Sokan azt gondolják, hogy a közlekedési helyzet állapot. Hát nem. Egyrészt, nem állapot ami Bpen van, másrészt látható, hogy a világban több helyen szervezik a közlekedést.

Itt mondjuk olyan apróságokra gondolok, hogyha 60-ról 50-re csökkentik a lakott településeken a megengedett sebességet, akkor a lámpák zöldhullámát nem hagyják évekig az előzőre hangolva. Ugyanígy az ismert az ún. halálkanyarokat, halálkereszteződéseket sem hagyják érintetlenül - legalább a statisztikáikra gondolhatnának. Ehelyett okos szakemberek átgondolják, áttervezik és ennek megfelelően át is építik.

Vegyünk egy példát, Skandináviában egyszer egy a nagyvárosba bevezető úton egy kislányt elgázoltak az iskola előtti zebrán. Másnap az egész iskola kivonult az utcára, virágok borították a helyszínt. Újabb egy nap múlva, pedig kivonult egy építőcsapat. Napokig fúrtak-faragtak. Körforgalommal és gyalogosok által vezérelhető lámpával lassították le a forgalmat. A jobbszélső sávot pedig 20km/h-ra korlátozták táblával, radarral. Imponáló gondoskodás, mégha utólagos is. A tervező nem gondolhatott mindenre, de a tapasztalataiból tanult.

És csodák-csodája Mon is vannak ilyen szakemberek! Mindenre figyelő, precíz zsenik. Távolra tekintő, a jövő folyamatait is érzekelő médium. Először 2006-ban csodálhattuk meg a tehetségét, amikor néhány gazda rebesgetni kezdte, hogy ismét traktoros tüntetést szervez. Mivel tudjuk, hogy egy lehetetlen forgalmi helyzetet évekig hagynak érintetlenül, a pár hetes tervezés-táblarendelés-legyártás-kihelyezés ebben az esetben lenyűgöző volt. Reméltük, hogy a lendület továbbra is megmarad.

És most ismét megcsillantotta nagyságát. A precíz szervező a Belváros évteizedek múlva megjelenő problémáira is gondol, ahogy a mellékelt képen látszik.

Értelmezzük! Tehát van egy Mindkét oldalról behajtani tilos tábla, amit pár méteren belül az Elsőbbségadás kötelező tábla követ. 

Ha a forgalomszervező úgy gondolja, hogy a kihelyezett tábláknak van hatása, akkor miért tette ki a másodikat? Ha úgy gondolja, hogy nincs hatásuk, minek rak ki bármit is? Vagy ez egy sorozat és valahol egy fehér alapú, piros keretű négyzet is látható, csak nem vettem észre? Nem! A válasz sokkal egyszerűbb.

Egyértelműen a két tábla közt időnként megnyíló féreglyukakon áttüremkedő űrhajók a forgalmat veszélyeztető áramlását hivatott akadályozni a második tábla. Más nem lehet!

Szeretném ennek a zseninek a figyelmét felhívni, hogy szeretjük a munkásságát, illetve a "foglalkozz a vakondtúrásokkal, a hegyek majdcsak meglesznek valahogy" hozzáállását, ami vidám perceket okoz nap mint nap, de lassan az életveszélyes bicikli utakkal is foglalkoznia kellene.

A lakásfelújítás Mon azonos egy városligeti látogatással, ráadásul folytatólagos.

Olyan, mintha befizetnénk egy hullámvasútra nagyon drágán, aztán kapnánk először egy szellemvasutat. Ugyanis jönnek a mesteremberek, akikről hamarosan kiderül, hogy csak (pénz)éhes zombik, akik miután felfalták a kamrában a kiakasztott sonkát, már a lábadon a bőrcipőt is éhesen stírölik. Utána jön a számolóbűvész és erőember, aki hatalmas aranyláncokkal a nyakában (csak mert az egységnyi térfogatban az arany a legnehezebb) bebizonyítja percek alatt, hogy a szerződésben leírt néhány százezres költség tulajdonképpen a duplája. Ha kifizetjük most készpénzben, holnapra azt a kis hibát is kijavítják. És kiderül, hogy szuggerálni is tud. Rábeszél.

Másnap jön a láthatatlanná varázsoló bűvész: a mesterember és számolómester mobilja is csak válasz nélkül csörög, majd pár nap múlva megszűnik - sőt a cégük is. Hipp-hopp ezzel elérkeztünk az oroszlánnál is félelmetesebb garanciához. Mert így az is ugrott.

Marad tehát, hogy az emberfia maga intézze a dolgokat. Vagy a családja. Vagy a barátai. Na, így kerültem én is a képbe. A feladatom nehezebb volt, mint a perui piramisok rejtélyének megoldása: egy építész által megadott papírra vésett kódszámú cuccot kellett vennem. A neten kiderült, hogy vagy ez egy high-endes milliós hangszóró luxus jachtokba, vagy egy átfolyós vízmelegítő. Ismerve a haverom szokásait az utóbbira kezdtem el vadászni.

Bementem sok helyre. A kódot minden boltban ugyanolyan szemmel nézték, mintha a pekingi taxisok az angol nyelvű hotel névjegyet: van aki a papír másik oldalát is megnézte kíváncsian, hátha ott van a megfejtés.

Végül egy profi, szakértőkkel teli boltban felismerték a karaktersorozatot és odavezettek egy polchoz. Már venném le a dobozt, amikor a szakértő barátságosan megjegyzi:

Ennek a teljesítményével legfeljebb annyi meleg vizet tudnak csinálni, ami elég a faszán a retekre.

Elsőként elmosolyodtam, mert karácsony közeledtével a faszán a rénszarvasokat juttatta eszembe, akik retket csócsálnak. Aztán a nyelvi elemző szintaktikus ellenőrzője kezdett pirosan villogni, majd lassan a szemantika is kibontakozott. És megértettem a mondatot. Ilyen érzés lehet a nőknek lekukucskálva a saját lábuk közt, amikor a nőgyógyász vizsgálat közben a sliccét kezdi gombolni. Mert a helyzet irreális, bár megeshet.

Kiemelem, hogy az eladó szakértelme, udvariassága teljesen helyénvaló volt. Nem akart megsérteni, csak segítőkészen ilyen módon közölte a szakmai véleményét, amit utána alaposan ki is fejtett. Jó volt, hogy komolyan veszi a szakmáját és ha valami technikai megjegyzése van kérés nélkül segíti a vásárlókat. De közben eladó! A legutolsó amszterdami caffeeshopban a lecsúszott junkie alkalmazott sem beszél így a vevőjének. Nem beszélve egy konyhagépeket áruló nagyforgalmú boltról. És ez megint nem pénzkérdés...

Befordultam autóval egy budapesti kis utcába. Az utca 2 sávos, parkolni egyik oldalon sem lehet(ne) - középen záróvonal. Viszont az utca ennek ellenére járhatatlan volt a mindkét(!) sávban parkoló terepjárók miatt. Az oka egyszerű volt: fitness/testépítő találkozó volt az utcában található művelődési házban.

Vajon mi akadályozta meg az autó tulajdonosokat, hogy az 50 méterre álló parkolóházba vigyék az autójukat és helyette elállják egy utca forgalmát? Ki melyikre szavaz?

1. "A SUV a család teljes vagyonát felemésztette, nem jutott már pénz arra a kétszáz forintra."

2. "Gyűjteni kell az új krómozott-felnire, ami annyira igénytelen, hogy már apu sem ad rá pénzt. Minden fillérnek megvan a helye, azért nem fizetünk parkolásért."

3. "A fitness miatt már lépni sem tudunk, ezért kötelező 10 méteren belül megállni."

4. "A frissibe' megvásárolt 500kg táplálék kiegészítőt (jövő heti adag) valahogy el kell vinni a platóig. Olyan messzire ekkora bicepsszel sem lehet."

5. "Nem azért járok fitnessbe, hogy csak úgy gyalogoljak 50 métert. Felborul az edzéstervem!"

6. "Nem azért vettem drágáért a mozgássérült igazolványt, hogy ne használjam, amikor kell."

7. "Józsi, a helyi rendőr úgyis lehúz az eladott cucc bevételéből. Azért a pénzért a piacépítést is hagynia kell..."

8. "Hehe, írja fel a rendőr az adataimat... Úgysem használok rendszámot."

9. "Neviem po maďarsky, som slovák."

10. "Üzletben, szerelemben nincsenek szabályok. Nekem az üzlet a szerelmem, én most dolgozom, tehát ez jár nekem."

11. "Anyuci, nyalós kutyuskát ne vedd ki a táskából: megfázik, ha ekkor távolságot kell gyalogolnod."

12. "Apucíííííííííííííííí, ez most mit szólt be ez itt nekünk most ez?"

12+1. "He? A #@$* anyád, kiszedlek a #?$@&!& autódból, miskakancsó! Értve vagyok, !$%#!@?"

Update Asserossz megoldásáért köszönet: "Gyalog eltévedek." :-D

(Hosszabb külföldi utazásnak vége, ezért ismét: Nem érdekel a politika!)

Mostanában mindenki erről beszél. Van, aki mint újítást hozza fel; van aki megvetően elhatárolódik tőle. Mindenesetre láthatóan meglepetésként érte a politikusainkat, hogy lehet ilyen is: szakértői kormány.

Anyám! Nem veszi észre egyik színű csoportosulás sem, hogy szegénységi bizonyítványt állítottak ki magukról? Az az érzésem, mintha egy árokba fordult autóban - miközben a túlélők lassan megukhoz térnek - az addig vezető sofőr vért hányva felajánlaná, hogy a továbbiakban inkább vezessen olyan, akinek van jogsija; mert neki elege van ebből. De ha lehet, majd továbbra is ő utasítgatja.

Hát, akkor minek bizonygatja mindenik négy évente, hogy van programjuk és jön a Paradicsom, az Eldorádó, a Shangri-La, a Kánaán - mindenkinek vallási hovatartozásához illően?

Vagyis a politikusaink szerint a szekértői vezetést akkor kell felvetni, amikor a hályogkovácsok már a beteg gerincét faragják.