Olvasom a MÁV blogon milyen rosszul sikerült egy nosztalgia vonatozás.

Mivel jómagam nem vagyok vonatrajongó, a gyerekek miatt néha azért eljutok nosztalgia vasutakra. Otthon ugye volt az Úttörővasút, ahol nagy élmény volt, hogy gőzös húzta a kocsikat.

Lássuk, hogy miként működik ez egy kicsit Nyugatabbra. Van vagy negyven nosztalgia gőzösöket foglalkozató vasúttársaság, sőt külön eseményekkel is csalogatják az érdeklődőket.

Ilyen például a Thomas nap. Aki szülőként már hallotta a zenéjét, soha nem felejti és csatakosan ébred, ha erről rémálmodik, de a gyerekek imádják. Miért is ne lehetne megrendezni élőben?

Aztán a gőzgép múzeummal karöltve miért is nem lehetne a fizika oktatásba emelni? Persze, hogy közben vicces és kritikus is legyen? Gőzágyúval lőjjük ki Barbiet!

Mennyibe kerül egy nosztalgiavonatozás? Egy családi jegy 10.000Ft körül kijön. Persze, ha az eredeti, régi étkezőkocsiban akarunk enni, akkor újabb 6.000Ft-ért ehetnek a felnőttek és 3.000Ft-ért a gyerekek, ezért háromfogásos kitünő ebédet kapunk, kávéval a végén. Időnként előveszik a régi étlapokat és az 1920-as, 1940-es stílusában készítik el a menüt, vagy Poirot nyomoz az út alatt, hogy mindig legyen újdonság, amiért visszatérhetünk, persze ha érdekelne minket ez az egész. Karácsonykor természetesen Mikulással vonatozhatunk.

Ha mást sem csinálunk, az év minden hétvégéjére lehet olyan programot szervezni, hogy csak ebben a témában nem látjuk ugyanazt kétszer. Lehetne így Mo-n is.