Igen, ilyen rendezvény kell, mint a Múzeumok éjszakája. Tele volt éjjel a város, ráadásul kulturált emberekkel, a disco-balesetbe igyekvő neandervölgyi vesedonorok helyett. Tömeg minden múzeumnál, értelemtől csillogó szemek, valaki kiöltözve, valaki alkohollal megtámasztva, ami helyes is: Szent Iván éj buja, lazulós és mostmár ünnepelhető is.

Persze nem lenne mo, ha valakik nem keresnének kétségbeesetten a hasmenésükhöz ipari ventillátort, hogy belső problámáikat a többiekkel megoszthassák.

Már a belépőn elkattant az agyam:

Ez a matrica az Ön belépőjegye, amellyel 2008. június 21-én ingyen  látogathatja a Múzeumok Éjszakája összes helyszínét és programját, valamint ingyen utazhat a múzeumi buszjáratokon.

Mindez egy 1.200 HUF-os jegyen. Mintha egy örömlány a szerelemről csacsogna.

Aztán mint mindig, a közlekedés. Lássuk mi is van a Hősök Tere környékén: Műcsarnok, Szépművészeti, Hopp Ferenc, Közlekedési, Repüléstörténeti, Mezőgazdasági, Kogart. Mind alapvető pillére a magyar múzeumi életnek, tehát sokak fogják választani. Sokan fogják autóval megközelíteni, mert rohangálnak a városban a helyszínek közt és a tömegközlekedés katasztrófális ebben a városban, főleg éjjel.

Az autóknak meg parkolóhelyre van szüksége, erre tökéletes az 56-osok tere. Csak azt lezárták. Ott állt néhány biztonsági őr és a szakadt verdája egy megállni tilos tábla előtt. Miért is? Talán, mert a rózsaszín (szerintük magenta, mert annyira európérek, hogy magyarul sem tudnak vagy szégyelik, hogy egy olyan színt kell használniuk, amit senki sem mert, hogy egyediek lehessenek: PR-os turkálóban a bála mögé csúszott és ottfelejtett szín) kábelesből mobillá emelkedett, mostmár multi, egy hét múlva ingyenes kulturális gyöngyöt vet a nép közé. Szerencséjére kivételesen nem üveggyöngyöt, hanem igazit. De ne felejtsük el, hogy ebben kulturális hátteret próbál adni a PR eseményének. Akkor meg miért tart be egy nagyságrendekkel magasabb szintű és nagyobb eseményen résztvevőknek?

Rakja ki a barbieszínű molinóit, ha már területfoglalási engedélye van, hogy az autók a T által bérelt terülten parkolnak. Igy nem dühös autósok keringtek volna a környéken, hanem nyugodt emberekbe tudta volna beleszugerálni a nevét. Ezzel a módszerrel viszont csak azt érte el, hogy mindenki a Nemzeti Vágta teljes lóállományának igaz, viszautasíthatatlan szerelmi közeledését kívánta a családjukba.

Viszont sikerült megértenem, hogy a színükkel a kulturális Klaus Barbie címre hajtanak. Sikerrel! Köszönjök T!

"Egy pillanat, a pecsét bennmaradt a szoptatós szobában" - mondta a hölgy, elviharzott, majd visszajött.

A postás még mindig ott állt és elemezte a mondatot. Benne voltak a szívének kedves hívószavak (pecs, szoptatás), de sehogy sem tudta összerakni a mondatot.

Nyelvtanilag pedig helyes, csak egy maoi nem érti.

Először is nem lennék a közvetítéseket irányító rendező. Gondold el, hogy a csávó egy percig sem élvezheti a meccset, hanem instruál, keresi a jó visszajátszásokat, 20 kamera állásból válogat, hogy melyik a legjobb. Ráádásul az ismétléseket sem tudja megnézni, mert már a következő bevágásra kell koncentrálni. Elmondhatjuk, hogy a szerencsétlen a meccset 10-20 párhuzamos monitoron nézi. Mintha 20szor nézné meg ugyanazt. Broáááááááf!

Aztán nem lennék fotós sem, akik egyelőre még szép számmal állnak a pálya mellett másfél méteres objektívjeikkel. Egy-egy lecsúszott lövés után a periférikus látásától megfosztott kis kukkoló már csak azt észleli, hogy egy műtőasztalom próbálják a szemüregébe fúródott fényképezőgépet kiszabadítani. Ahhoz, hogy túlélje, el kell távolítani, de ő is tudja, hogy a gép értéke nagyságrendekkel magasabb, mint az életbiztosítási összeg, tehát sejthető, hogy az orvosok kire-mire fognak jobban vigyázni.
Aztán az a fotós sem lennék, akinek a gépe ott hevert a cseh kapu mögött, hogy távirányítással lekapja a legfontosabb pillanatokat: egy támadás után a kapu mellé lőtt labda össze-vissza törte azt. Majd öt percen belül egy gól is született, aztán a végén még egy. A gép valószínüleg látott már fontosabb napokat.
Aztán az a kameraman sem lennék, aki a félpályánál egy homokzsákokkal körbevett géppuskafészekből közvetít. Az említésre sem méltó, hogy a rendszeresen jelentkező esőben annyira ronggyá ázik, hogy este a csaja kidobja az ágyból, mert ponty szaga van. De amiért érdemes lenne a Star Wars-ba illő cuccot kezelni (miszerint a piros gomb megnyomásával kilőhetné a célbavettet) nem engedélyezett.

Aztán nem lennék a kis zöld mellényes steward sem, aki a meccseket háttal nézi és büntetést kell fizetni, ha megfordulna. A nézők közt meg csak elvétve akad olyan, akit érdemes lenne 90 percnél tovább nézegetni. És azt se felejtsük el, hogy az eltévedő labdák érzékelése, amik fejbe-hátba nyomják őket még egy Jedinek is kihívást jelentenének, ennyi Jedi meg bizonyosan nincs, ezt láttam a SW1-ben.
Ráadásul a felirat rajtuk - olyan mintha valakire azt raknák ki, hogy 'Lalyos'.

Aztán pizza-futár sem lennék, aki kihozta nekünk a pizzát a meccs alatt. A döntőnél ki az az állat, aki ezt a fontos közszolgáltatást el fogja látni? Vagy spejzoljak addigra?
Meg az a pasi sem lennék, aki a pizzát fizeti, de nincs nála cash, ezért elmegy a bankautomatához. Nem lennék, de az voltam...

Nem lennék a lengyel titkosszolgálat vezetője sem, akinek sikerült beépíteni egy honfitársukat a német csapatba, így sikerült 12 játékossal tartani a frontot a németek ellen. És mit ad az Ég, pont a fedett játékos rúg két gólt. Csak azt felejtették el közölni vele, hogy az egyenruha ellenére a lengyeleknek kéne segítenie.

Nem lennék sportkommentátor sem, akinek név szerint kell ismerni a pályán egyszerre futkosó 46 orosz focista nevét. Fogalmam sincs, hogy a bírók hogyan nem veszik észre, hogy ennyivel többen vannak a pályán. Valószínüleg a Ryoanji Zen trükköt alkalmazzák: egyszerre sosem látszik mind, bár nekem van felülről vett felvételem, amin egy félpályán, egy képernyőn 27-en látszanak. Mármint az oroszok.





Aztán, hogy a japán kultúránál maradjunk, nem lennék az az ember sem, aki szépen levajazta, hogy az EB alatt a csajok görkoris térdvédőben és combfixben hordják nekünk a kaját és a sört. Csak a csajoknak pont most kellett elutazniuk nyaralgatni.
Igy a vidám bukake helyett maradt a négy pasis lázas drukkolás, a hétvégén hányás hajnalig. Elcseszett egy szervezés...
Két év múlva a VB-re meg öreg leszek, dagadt és talán még szemüveges is. Akkor meg már biztosan fizetnünk kell majd ilyen szolgáltatásokért.

Nem lennék az a kertész sem, aki felel a stadionok füvének minőségéért. A sok büdös focista mindenre figyel, csak a munkájuk eredményére nem.

De leginkább kivénhedt, öreg, magyar focista nem lennék, aki 10-30 éve (saját szintünkön) jól focizott, EZÉRT meghívják szakérteni. Amikor ezek a szakmájukban fontosak voltak, én a Java és Lego közt ingadoztam. Esküszöm belehalnék, ha még mindig arról kérdezgetnének!
Lássuk be, ezek már akkor sem az eszükről voltak híresek, de most (egy-egy olyan adón nyilatkozva, ami az EB meccseit néhány napos csúszással adja le) a nyomorult kis hirdetési matricáikkal az öltönyükön - nevetségesek is. Pedig még meg sem szólaltak.
Aztán azt is megteszik. Ekkor a nevetés lelohad: ezek szerencsétlenek a fenenagy, penge eszükkel vannak összezárva. Életfogytiglan!

Nem nagyon szeretem az össznépi megmozdulásokat, amiknek más céljuk nincs, mint tisztán a közösségi tudat építgetése az akol melegben. A Nemzeti vágta annyira erre utal a nemzeti szó használatával, a nemzeti színek alkalmazásával, ráadásul a lovas nemzetre utalással, sőt az akol meleghez még az istálónegyedet is felhúzták - hogy biztos voltam benne, ennyire primér, nyálas magyarságtudat nevelésre engem el sem lehet rángatni.
Hát, hat ökörrel nem is lehetett volna. Ezt hasonló számú és erejű, de mindenképpen csökönyösebb  kiskorú családtag érte el.

A megérkezés után azonnal megerősödtem az előítéleteimben. Minden ott volt, ami idegesíteni szokott ezekben a bugylibicskás búcsúkban. Kezdődött a bódésorral, ami itt is adott volt. Az igényesség határát még mindig nem sikerült átlépni. Szerencsére a kóóóbász-sör-vattacukor kombó kiegészült a nemezkalap-fafurulya-nyíl felhozatallal, ami kezdte kicsapni nálam a biztosítékot. Semmi játékosság, semmi lazaság, hanem a szokásos pengeajkú és komor ősmagyar tekintetek. Ennyire komoly, szúrós tekintettel a világ egyetlen pontján sem lehet találkozni. A Westminsterben, a Louvreban dolgozók nem tudják ennyire komolyan venni magukat, pedig azok - ezekkel szemben - nem is a vásárlásra próbálnának rávenni.

Aztán jöttek a szokásos maoi állatságok.
Az városokat bemutató sátrakban Hatvannál a Bosch, Egernél egy tévéújság, Hódmezővásárhelynél egy kommunista kor emlékeit felvonultató kiállítás mutatkozott be. A turisták szemét érdemes volt nézni, mit is gondoltak erről.










Aztán lehetett látni huszárokat - rács mögött. Megpróbáltuk etetni őket, de a fókához hason-lóságuk ellenére sem ugrottak a halért. De morogni pont úgy tudtak.
A jelmezek mintha képekről léptek volna le. Nem tudom, hogy korhűek-e, de kötve hiszem, hogy fekete bársonyban lovagoltak volna az úrhölgyek 35 fok melegben.
Mintha a huszadik századi embereket vigyorogva, kis pocakkal-tokával, kopott autók motorháztetejére támaszkodva mutatnák 200 év múlva - mert, hogy találtak egy ilyen fotót. Bár, talán nem is lenne ez annyira hamis kép. :)

Aztán ott volt a vurstli hangulatért felelős 60-as évekbeli gyerekvidámpark.

















De szerencsére voltak igazi modern elemek is.
Az okostojások (ez van rájuk írva), akik a hátukon egy rakéta porszívót viseltek, a gerincükre egy csővel csatlakoztattak egy monitort, amivel ösztönlényük vágyaIT jeleníthették meg. Bár itt kicsit akadozott a technika, vagy egyből cenzúrázott, mert a kisagyukból jövő kamaty szót szisztematikusan kamatnak írta ki.
Aztán ott volt a Magyar Turizmus Zrt., ami sátrat bérelt ezen a rendezvényen. Nekik kéne ilyeneket rendezniük állami pénzből, de képtelenek, ezért hirdetik magukat. Ugyanabból a pénzből.



De a kedvencem a magyarságtudatban feszítő lovasíjászok voltak, akik adózási okokból Szlovákiába költöztették át a cégüket.

Életünket és vérünket a hazáért. A közteherviselés viszont, kossuthi, elfogadhatatlan, túl-modern eszme.









Aztán végre elkezdtek futni a lovak. És minden az ellenkezőjére fordult. A versenyre készülők arca, a lovak kapálása, a rajt előtti izgalom - igazán felemelő volt.
Rájöttem, hogy azt szeretném, hogy a Városligetben egész nyáron lovak legyenek, a gyerekek lovagolhassanak, íjászkodhassanak és ne unalmas körülmények közt ismerhessék meg a régi magyar kultúrát. Lehetne modernizáció is és nemzeti kultúra egyszerre. A sok beteg máz nélkül ez a rendezvény és ehhez hasonlóak alkalmasak is lehetnének. Jövőre hazautazom, ismét kimegyek, hátha...

A maoi szervezés, civil egyeztetés, építőipari tervezés, kivitelezés minősége, alapossága, sebessége mindig elképeszt.

Vegyünk egy egyszerű példát: Rácfürdő.
Annyira felgyorsult az építkezés, hogy VISSZA KELL BONTANI egy kicsit, ahogy a képen is látszik. Néhány nap alatt több emeletnyit bontottak el az el sem készült épületből.





















Hát lássuk, milyen előzmények alapján tudott ez az építkezés ennyire felgyorsulni:
(Figyelem, használat előtt konzultáljon orvosával, gyógyszerészével a lehetséges mellékhatások tekintetében!)

1994
Elkészül a Tabán rendezési terve.

1998
A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. megbízást ad a Rácfürdő fejlesztési tervének kidolgozására, majd pedig a tervek megvalósítására megalapítja a Rác Nosztalgia Kft.-t, melynek 25 százalékban tulajdonosa.

2001. május
2002-ben bezár a Ráckert, hogy helyet adhasson az építkezésnek.

2001. augusztus
900 milliós tőkenövelés a Budapest és Gyógyfürdői Rt.-ben a felújítás támogatásához. Két éven belül átadható a fürdő.

2002. január
A közgyűlés elfogadja a Tabán egy részének építési területté minősítését,  ezzel a Rácfürdő bővítését, szállodával, siklóval -  komoly zöld ellentüntetés kiváltva.

2002. március
A városvezetés mégsem fogadja el a felújítást, a rendezetlen telekkönyvek(!) és a pénzügyi konstrukció átgondolatlansága miatt.

2002. június
Indulhat az építkezés, a határidő 2004. nyara. 180 milliós pályázati pénz ítélnek meg a felújítási munkákra. A fejlesztési jogokat pályáztatás nélkül a Rác Nosztalgia Kft. kapta meg.

2003. áprlis
A mégsem megszűnt Ráckert, majd az egyszer elkészülő Rácfürdőbe költözik.

2003. szeptember
750 milliós pályázati támogatás a felújítás támogatására.

2004. február
A Közgyűlés döntése alapján indulhat az építkezés. Átadás 2006 nyarára.

2005. április
AZ építés alpkövének lerakása Dr.Kolber István (Regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter), Herman von Treskow (Kempinski Hotel Adlon Berlin vezérigazgatója), Demszky Gábor Budapest főpolgármestere és az I. kerület vezetésének részvételével.

2005. május
Nyilvánosságra hozzák a terveket, amiben Európa legnagyobb füdőhelyeihez hasonlítják  a fejlesztést.

2006. április
A Kempinski kiszáll az építkezésből, helyére a Baglioni száll be. Nyitás 2007 nyarán.

2006. június
2007-re elkészülhet a Rácfürdő-Gellérthegy sikló.

2006. augusztus
2007 nyarán nyit meg a Rácfürdő.

2007. február
A Baglioni hotel már képekkel hirdeti az új ötcsillagos szállodája ("ékszerdoboz") szolgáltatásait, ami 2007 végén nyitja meg kapuit.

2007. április
Levegő Munkacsoport felemeli a szavát a sikló építése ellen, mivel azzal 400, a Tabánban található fa sorsa pecsételődne meg.

2007. május
Átdolgozzák  a terveket.

2007. július
A Budapesti Közgyűlés hozzájárul, hogy az átadás határidejét 2008 nyarára változtassák.

2007. október
Nem igaz az építkezés leállása, nyitás 2008 nyarán.

2008. március
A Rácfürdő-Gellérthegy sikló bizonyosan nem épül meg 2009 előtt.

2008. április
A Budapesti Közgyűlés újabb egy év haladékot ad az átadásnak.


Érdekességként álljon itt egy másik bpi fürdőkomplexum, szálloda építés, ami volumenében négyszerese a fentieknek, két év a tervezéstől az átadásig.

Tíz év. Jelenlegi értéken több miliárdos közpénz felhasználás, a nemzetközi üzleti megítélés romlása, kiesett és elijesztett turizmus, a fürdő kultúra leépülése, természetvédelmi és Világörökségi területek veszélyeztetése.
A felelősök nevei, köztisztviselői pozíciói, cégei ismertek. Felelős, per, kártérítés, felelősségre vonás úgysem lesz...

Nem nézek tévét, csak célzottan.

Erre szerencsére vannak megoldások, hogy az értéktelen műsorok ne is jelenjenek meg a monitoron sem, nemhogy az időmet pazaroljam rájuk.

Mint a mellékelt ábrán látszik a hétfői napon a szűrők megóvtak szinte a teljes napi kertévé szeméttől.


Az egyetlen program, ami rendszeresen érdekel, a Dumaszínház RTL Klubos mutációja: a Showder Klub. Élőben is nagy rajongója vagyok a srácoknak, és örömömre igazi sztárokká válhatnának ebben a sekélyes média celeb pocsolyában.

Viszont attól, hogy csak ilyen kevés tv előtti elfoglaltságom lehetne, még nem körömrágva ülök a doboz előtt, hogy végre  bekapcsolhassam. Ehelyett elfelejtettem megnézni, sőt 24 órán belül vissztekerni és rögzíteni is az említett műsort.
Nagy bánatomra lemaradtam néhány adásról.

Dehát mivel tv és internet is folydogál a falakban, ezért felszökdeltem a Youtubera és lássatok csodát az összes műsort felrakták jószándékú emberek. Összeállítottam egy lejátszási listát, hogy másnap este megnézzem a kimaradt darabokat. És másnap a lista fele nem létező linkekre mutatott!
Az RTL klub levettette a megosztó oldalról a Showder Klub adásainak egy részét! Szerencsére azóta fel-feltöltik szorgos kezek, de az RTL sem rest. Pl. valami okból kifolyólag a május 5-ei műsorból bizonyos részeket rendszeresen eltüntetnek.
Máskor hol Kiss Ádám (két s-sel :) ), hol KAP, hol Hadházy tűnik el illetve fel, ahogy az RTLes kapkodó épp kimegy pisálni vagy kávézni pár napig.

Ezeknek az adásoknak nincs ismétlésük, és az adó honlapján sem tekinthetőek meg. Ahelyett hogy az RTL örülne, hogy nem neki kell feltöltenie ezeket, még tesz is ellene, hogy nehogy megnézhessék a saját gyártású, költséges műsorait.
Ha okosabbak lennének, akkor reklámostúl szuper minőségben dobnák fel és villoghatnának, hogy értik merre is megy a világ. Ehelyett ugyanannyi idővel és költséggel, egy embert foglalkoztatva tüntetik el a nyomaikat.
Miért is? Majd 2 év múlva kiadják DVDn a lejárt poénokat? Vagy csak egy újabb dinoszaurusz halódó vergődését láthatjuk?

Nem vagyok torrent párti és utálom, hogy abba az irányba terelnek. De nincs más választás, kedves RTL Klub. Veletek vagy nélkületek, de az adás megnézhető. Hacsak nem kértek kölcsön egy mágust a másik várból, aki majd törli a világon az összes másolatot. Jól.

Nagyon utálom a kandikamerás felvételeket.

Én az a típus vagyok, aki elkapcsolt a Megasztár első fordulóiban a kornyikáló szerencsétlenekről is. Nem hahotázok a fogyatékosokon, mégha a fogyatékosságuk a pocsék hang ÉS az önkritika hiánya együtt. Tudom, hogy ők hozták magukat ilyen helyzetbe, de akkor is zavarban vagyok helyettük is.

A kandi kamera, ami általában azt bizonyítja, hogy idióta helyzetben az emberek idiótán viselkednek. És szemben az előző kategóriától, a helyzetbe nem is maguktól kerültek. Néha már az alapötlet is irritáló, de hogy végig nézzek 20 embert, akire ha vizet öntenek vagy fegyvert nyomnak a kezébe barom módon reagálja le, nem vesz rá semmi. Mégha egyes repülőjáratokon ez az egyetlen film, amit vetítenek, akkor sem.
Ráadásul az emberek egymásba vetett bizalmát is rombolja, ha a segítségkérésre jószándékkal reagálók megalázó helyzetbe kerülnek és egy fél ország röhögi ki őket a tv adás alapján. Legközelebb majd mindenki elkerüli a rászorulókat, nehogy még az anyósa barátnői is szerencsétlen lúzerként röhögjenek rajta a háta mögött.

Aztán ott vannak a bennfentes poénkodások, amit a médiaszereplők egymás ellen folytatnak - ahhoz meg esetleg ismernem és talán még szeretnem is kéne őket. Dehát egyik sem fordul elő. Bill Gates arcába nyomott pitén sem tudtam nevetni.

De, ez a kandi kamerás felvétel egyszerűen remek. Jó az alapötlet, kedves az egész és hát mi munka van benne.

Nem mindig szeretem az improveverywhere akcióit, de ez rendben van.

Pontosan így kell ezt a XXI. században.

Nem kéne a Nemzeti Digitális Adattárat úgy kialakítani (update: bocsánat, Nemzeti Audiovizuális Archívum - kösz a kiigazításért netter!), hogy Video On demand szerűen mindent vissza lehessen nézni, ezzel a magyar tartalmak kereshetőek legyenek és ne a Youtube-on kelljen ugyanezeket nézegetni, hanem autentikus forrásból, akár szakmai kommentárokkal valódi hiperlinkeket létrehozni.
Vagy legalább ráállítani 10 embert, aki az értékesebb darabokat napi 8 órában töltené fel a Youtube-ra, hogy elsőként ne Speak jöjjön fel ha a hungarian szóra keres valaki.
Inkább legyen adó az online elérésen, ezzel tereljük az embereket ki a szabadba kirándulni, be a múzeumokba, könyvtárakba.

Nem, ennél is nagyobbat kell dobni. Kell csinálni egy trendi offline retró múzeumot, ami hetente 8 órát van nyitva, lehetőleg. Bizonyosan kulthellyé válik idővel.



Amszterdam, Párizs, Berlin, London, Bécs mindig változó kiállításai helyett ezzel lehet nagyon ütni - egy utolsó szöget a maoi kultúra koporsójába...

Addig-addig viccelődtem, hogy az internet elmúlt, hogy tényleg.
Néhány napig offline lettem. Se írás, se olvasás. A következmények ismertek: a pszichiáterem csodálkozó szemmel nézte végig az agresszív kirohanásaimat, egészen addig, amíg teljesen be nem fedtem a hulláját földdel.

Aztán hívtam a kedvenc Kapitányomat, hogy vezessen vissza az univerzumba. Persze, Szőke kapitány helyett hallgathattam liftzenét és figyelmeztetést, hogy rögzítik a beszélgetést. Már ha egyszer eljutok oda. Végül sikerült átverekednem magam a call-(center)-girl-ön, egészen a technikai emberekig, akik mondták, hogy van net, csak indítsam újra a modemet. Bill Gates óta teljesen természetes az elektronikai amnézia előidézése, amit persze már ezerszer megpróbáltam.
Azért ez a kapcsolja-ki-be, mennyire mindennapos. Ha ezt csinálnák velem egy autópályán 130-nál, ha érzem, hogy a fék asszisztens gyenge: kapcsoljam ki-be a gyújtást, hát nem örülnék. Bár amióta ültem rebootoló interkontinentális repülő járaton, azóta az extrém sportok vicces kis gyerekjátéknak tűnnek.


Persze, hogy nem volt net, csak lustizni akartak a kis matrózkák. Végül 3 nappal későbbre kiküldtek egy szerelőt, aki reggel 8 és 2 közt majd jön valamikor. A szerelő várás Mon a kő-papír-olló stratégiájához hasonló: ha otthon ülsz a megadott időpontban, akkor lehet hogy fél órával később jönne, de mivel elmentél, azért várhatsz újabb 3 napot. De ha elmész az elején, akkor is lemaradsz stb.

Mondjuk, ismerem már a céget, mert a környék internetesítésénél is barátkoztunk egy sort pár éve. Ugyanis feltúrták az egész utcát majd' két hétig. Mivel a garázsunk előtt is sikerült egy tankcsapdát ásniuk, ezért addig a BKVval utazás élményeit élveztem. De aztán akár egy választáson , elkezdődött a lövészárkok betemetése. Ez is olyan maoi volt: nem tudtam a sportkocsimmal kiállni, mert fennakadt az alja. Még az utcában voltak, amikor sikerült utolérnem a mérnöküket, hogy jó lenne, ha meghagynák az offline életem is, esetleg, ha autózni szeretnék. Nem értette, mert szerinte minden ugyanolyan, mint mielőtt felásták az utcát. Aztán kezdte pedzeni, hogy az autóm valószínűleg nem a kerti meggyfánkon termett, hanem VALAHA be kellett állnom, ami az adott paraméterekkel láthatóan reménytelen lett volna. Szóval morogva küldött 2 embert, hogy a kapu kijárónkat ismét alapvető funkcióival lássák el.

Na, ilyen és hasonló előzmények után jött a Kapitány imposztora. Aki rövid telefonos eszmecsere után megoldotta a problémát, net és a TV is tökéletesen működött! Elégedett voltam - pár perc alatt végzett.
De aztán elkezdett jelszinteket mérni, meg a társasház szerződésit kérdezte tőlem: a szomszédok szerződés számát, meg hogy kik is azok. Végül telefonálgatott, dobozokat és kábeleket szerelgetett, majd mondta, hogy végeztünk írjam alá a papírokat. Röpke másfél óráig tartott az utójáték.
Szerencsére a net sebességét közösen ellenőriztük, gondoltam a TVt is megnézem. Hát minden adón a hangyák háborúja zsizsgett a szellemképes adókon.
Mondok magamnak és neki, hogy ez így nem lészen jó, kiscsillag. Kicsit sértődött lett, hogy nem értékelem a munkáját és felületesen ítélem meg. Beszélgettünk a TVm zajszűréséről, majd a kábelezés minőségét pocskondiázta. Amit ugye a saját kollegája hajtott végre néhány évvel ezelőtt.
Aztán újabb félórás tevés-vevés, és feltette a modern kor médiakutatóinak alapvető kérdését: TV vagy internet? Magam nagyon örültem, hogy ilyen filozófikus témáról is lehet beszélgetni egyszerű szerelőkkel. Szerényen tértem ki a választás elől és megvédtem az offline szolgáltatásokat, hiszen az online fizetős tartalom és minőség sajnos még a jövő zenéje.
A válasza viszont lerántott a földre: úgy érti, hogy mostantól kezdve vagy tévézni akarok vagy internetezni (kizáró vagy - szerk.), mert a kábelek, csatlakozók, vízerek és a bolygók állása nem teszi lehetővé mindkettőt. Mondtam, hogy mielőtt az utójátékba belekezdett, akkor volt egy pillanat, amikor mindkettő működött. Igaz, mondta, de azóta szabványosította a beszerelést, mert az előző szerelő nem követte a szabályokat.
Erről én azt gondoltam, hogy nem a szerelési szabályaikra esküdtem fel, hanem szolgáltatásokat rendeltem meg mint a csodálatos 3-as: TV, internet, telefon. Miért is kéne választanom, ha működnének egyszerre is? A belső szabályzatát magyarázta, hogy milyennek kell lenni a kábelezésnek, bár amikor előkerítettem a bizonyítékot, hogy ugyanúgy az UPC kábelezte, akkor személyeskedésnek vette: nem bízom az ő ítéletében.
Erre kénytelen voltam Mekk mesternek nevezni, amire sértődötten visszacsinált mindent és lássatok csodát, most TV és internet is van! Egyszerre! No, a maoi technológia képes egy dróton akár három szolgáltatást is keresztül szuszakolni.

Csak most értettem meg mi az emo: helyesebben írva eMo.

Kiszabhatnak rá adót, építhetnek új, gyorsabb hálózatokat.
Az internet a múlté, csendben elmúlt. Nyugodjék békében!

Mottó: "Itthon otthon van!" (Magyar Turizmus Zrt.)

Ferihegyi szállodai információ a beutazóknak.
Próbáltam megfejteni, de az arab, római, zsidó, kipu és sumér számábrázolás ismerete kevés volt, klingonból meg mindig gyenge voltam.
A mellettem álló rasztahajú két méteres kolosszus piros kvarcórája könnyebben megfejthető lett volna, de hirtelen láthatatlanná vált. Csak a két fekete öltönyös maradt, meg egy alacsony csávó, aki haza akart telefonálni a világító ujjhegyével.
Aztán mondták, hogy nézzek a vörös fénybe, utána semmire sem emlékszem...

Mottó: "Kérnék egy számot a BKV-soknak, Rihannától a Shut up and drive-ot" :)
 
Hihetetlen, de úgy néz ki, mégsem reménytelen ez a város, ez az ország.

Nem történt semmi különleges, azon kívül, hogy néhányan nem teszik azt, amit szoktak.
Először a BKV alkalmazottak tanakodtak, majd jónéhányan nem dolgoztak.
Erre az emberek egy része helyettük kocsiba ült, mások biciklire pattantak, ismét mások gyalog intézik el a dolgaikat. Persze a taxikat is többen használják.
És lássatok csodát, vidám emberek jönnek-mennek mindenütt, minden felgyorsult, én például mai elintézendő körutamat negyed annyi idő alatt tettem meg.
Munkatársakat szállítottam, röhécseltünk, beszélgettünk, végre öten ültünk egy autóban és nem öten hét kocsiban.

Asszongya a zújság:

 

A megkérdezettek harmada nem megy dolgozni vagy iskolába a BKV-sztrájk miatt pénteken. A közszolgálati televízió esti híradójában közzétett adatok szerint az emberek 32 százaléka azt mondta, hogy nem megy majd dolgozni vagy iskolába, hét százalékuk pedig sehogy nem közlekedik.

A megkérdezettek 27 százaléka azt tervezi, hogy autóba száll, 17 százalékuk biciklivel közlekedik majd, 14 százalékuk gyalogolni fog. Mindössze három százaléknyian nyilatkoztak úgy, hogy taxival utaznak, derült ki a felmérésből.

Tehát értelmezve a fentieket egy kicsit távolabbról.
Ezek szerint:
- Budapest 32%-kal van túl népesedve, amivel lehetetlenné tesszük a normális működést
- a maradék 68%-a kocsiba száll, vagyis egy csökkenő népesség mellett 18%-nyi autóforgalom növekedést is kibírna a város jelenlegi úthálózata
- 17% biciklivel közlekedik(!) és 14% gyalogol, emberek, ha az az ára a zöld közlekedésnek, akkor most számoljuk fel a BKVt!
A maradék 3% pedig fellendíti a személyfuvarozást.

Ezen kívül egyetlen őrült, barom szabályszegővel nem találkoztam, sőt normális rendőri ellenőrzést láttam néhány csomópontban. Ezek szerint az alkalom szüli a tolvajt elv érvényesül: ha nincs ok és van ellenőrzés, akkor a mindenki tud normálisan viselkedni.

Tehát egy levél:
Kedves városvezetés!

Isten és a BKV kegyelméből kaptak egy modellt, amiről bebizonyosodott, hogy zseniálisan működik. Nem kell százmilliókat szakértőkre költeni, hogy letegyék az asztalukra, hogy mi a rossz ebbem a városban. Nyissák ki a szemüket és tanuljanak!

Tessék kevésbé centralizálni ezt a vízfejű országot, hogy ne itt tömörüljön két millió ember és 10-12 darab főbb útszakaszon tuszakolodjanak át nap, mint nap. Látjuk, hogy 600.000 emberrel kevesebben már működik a város.
Amiből világosan kiderül a jelenlegi városvezetés az 1950-es népességgel tervez.
Tessék vonzóbbá tenni más városokat is, hogy érdemes legyen átköltözni és élhetőbb életet élni.
Tessék lehetőséget nyújtani a zöld közlekedésnek, és lám máris felgyorsul az egész város.
Tessék rendőri jelenlétet biztosítani, hogy a legkisebb szabálysértés is azonnal kiszűrésre kerüljön.

Ha nem teszik ezt, akkor néhány nap múlva ismét visszakapják azt a neurotikus, vadkeleti várost, aminek a polgármestere is kénytelen szabálysértőnek lenni, ezzel beismerve, hogy az egész használhatatlan.

Üdvözlettel,
Budapest

(Nem érdekel a politika!)

Bárhol járok a világban, mindenhol a közösségi terek, programok, ünnepek, amik összetartanak társaságokat vagy tágasabban értelmezve nemzeteket.

Közösségi terei Mo-nak lassan nincsenek:
Nincs tengerpartja, hová érdemes esténként leugrani. Lehetne ilyen a Balaton, ha nem ebben az országban lenne. Egy normális európai vonat hálózattal max. 1 órányira van a fővárostól. Kocsival évtizedek óta nem tudják összekötni normálisan. Mert mi is lenne, ha mindenki a meló után 4-kor leugrana és este 10-kor haza? Akkor nem lehetne fanatizálni és a nyomorult szinvonalú médiával hülyíteni senkit. No, meg a vendéglátás minősége is maradt az 1970-es évek szintjén.
Olasz és spanyol barátaink minden este kint buliznak a tengerparton akár gyerekestül, bár a parttól 100 km-re laknak.

A kulturális csomópontok szép lassan eltűnnek. A Kulti és Almássy az utolsó alter helyek voltak, a felszámolt romkocsmák és Ráckert, az egyre korlátozottabb Sziget, a bezárással fenyegetett ZP, a lassan széteső Millenáris helyére mit is ad az állam? Tessék csak elmenni Krakkóba, ahol a történelmi belváros alagsorában ismeretlenül 20 bulit találtunk egyetlen óra alatt. Ja és persze egyik sem beugrós volt, hanem a fogyasztásból tartják el magukat. Bécsben és Madridban hatalmas tereken lehet az elit magyar éttermek minőségét meghaladó minőségű lacikonyhák(!) kínálata mellett filmet vagy meccset nézni, operát hallgatni és a barátokkal, haverokkal találkozni, dumálni, sörözni, röhécselni.

A koncerthelyeink akusztikája és nagyrészt zenei felhozatalban is évtizedekkel van az európai minőség alatt, beleértve sajnos a klub életet is. Nincsenek állandó lehetőségek, hogy neves zenészekkel, művészekkel találkozzanak és tőlük tanuljanak kezdők és kismenők. Ismeri egyáltalán valaki a workshop kifejezést valaki itt?

Nyomorult monstre kiállítások helyett a kis- (akár lakás)galériákat kéne futtatni. Nem álltam sorba Van Gogh mellett lökdösödni és másodosztályú Picassokat más hóna alól nézni, ha láthattam őket Amsterdamban vagy Antibesban nyugodtan elüldögélve a legjelentősebb képeik előtt.

A magyar kultúra nem a gulasch, tschikos, Piroska, hussar, Heros' Square, Fishermen's Bastion múltbarévedezés. Erre senki sem kíváncsi, ahogy arra a hülyeségre sem, hogy mi védtük a töröktől Európát (konkrétan Bécsnél és utána a másik oldalon álltunk). Trianon meg lassan 100 éve volt és egyébként meg büntetést kapott Mo, mégha valóban irreálisan súlyosat is, hogy rossz oldalra állt. A sarokból kijöve inkább megtörölni kéne már azt taknyos orrocskát, mint büszkén körbehordozni és összekenni vele mindent.
Az EU-ban lassan el kéne felejteni a szétvágottság miatti sértettséget.
Egyébként meg székely nagyapám mesélte, hogy mi előbb voltunk itt vagy 200 évvel, mint a magyarok és a törökök segítségével dobáltuk le a magyar elnyomást. 1848-ban meg jobb lenne székely hadseregről beszélni, mert hát mi harcoltunk egy lengyel tábornok vezetése alatt, akkor is, míg a magyarok csak a szájukat tépték.

Ideje lenne már végre felmutatni valamit, mert a turistákat márcsak 3 napra hozzák ide és azt az időt is alig tudják valahol elütni, mert rohanunk a legunalmasabb városok közé. Komolyan Helsinkiben nagyobb élet van, ahol alig lézengenek és egy alapos berugás is a fagyveszéllyel jár.

Képesek vagyunk a Stadion hotelt úgy hirdetni, hogy a legnagyobb sportcentrum mellett van. NEM! A legnagyobb magyar sportcsarnok mellett van. A világon mindenütt a sportcentrum olyan helyet jelöl, ahol konditerem, uszoda, aerobik termek, futópálya, harcművészeti iskolák vannak. Mellesleg balett stúdió, gyerek- és férjmegőrző is gyakran. Nálunk lehetetlen elmenni úszni, mert a válogatott úszók és vizilabdázoinkkal kell osztoznunk, illetve az edzéseik közt lehet kicsit pancsolni a hátrahagyott izzadtságukban és vizeletükben. Hong Kong kellős közepén szabad kosárlabda és teniszpályák vannak, ahol késő estig sportolnak srácok. Csak New Yorkban majdnem 20 görpálya van, ahol profiktól lehet tanulni.

Na, és az ünnepeink. Máshol turista csalogató egy neves nap. Nálunk mint katasztrófaturizmusra hívószó. Csapatok harcolnak egymással, könnygázt szagolhatunk. Hát hogyan mutassunk a gyerekeinknek hagyományokat, ha minden történelmi eseményt és programot erőszak kísér?
A Karácsony bevásárlási láza és bódé sorai, a március 15-i és október 23-i összecsapások, a szervezetlen augusztus 20 és húsvéti programocskák fogják itt tartani szép élményeikkel a következő generációt?

Sikerült megtalálnom a legrégebbi maoi bloggert.
A témája kicsit sem vonz és valószínüleg soha nem fogom végigolvasni.
Okosan kommentálja a témáját, az előzményektől a kész tényekig, kommentekkel, fórummal - és egyben fotóblog is!
Látszik, hogy minden témát alaposan megrágott és feldolgozott.
Gratulálok Mo!

Készülj fel, kapaszkodj, kattingass és start!

(Nem érdekel a politika!)

Sokszor nem értem, ami jogvédelem ürügyén történik.

Ilyen például az állami hivatalok viselkedése egy ügyintézés során, aminek követelményeit törvények írják le és elő. A hivataloknál általános a 30 napos átfutási idő és mit ad Isten a következő második lépéshez legfeljebb 30 napos papírt lehet beadni. Tehát, ha mindegyik betartja a törvényben előírt határidejét, akkor lehetetlen az ügyet elintézni és fellebezésnek sincs helye, mert a törvényi kötelezettségüknek mind eleget tettek. Az, hogy maga a törvény úgy végiggondolatlan, ahogy van és senkit sem érdekel.

De itt van a kedvencem: a kulturális járulék. Az a kis drága matrica a CDn, DVDn és díj a merevlemezek árában. Szerintem a régi törvényeknek megfelelően a fénymásolók árában is benne van. Tehát én és minden ilyen terméket vásárló fizet, mert jónéhányan illegálisan letöltik és lemásolják a zenei albumokat és filmeket.
Az szerintem jogellenes, hogy azokkal fizettetem meg a lopást, akik ártatlanok. Mi történne, ha egy ismeretlen fizetés nélkül elszaladna az étteremből, ahol épp vacsorázunk? Elfogadnánk, hogy számlánk magasabb lesz, hogy a vendéglős ne járjon rosszul? Nem hiszem.
Ha viszont már előre fizetnem kell, mielőtt bármit is csinálnék, például a családi fotókat akarom DVD-re írni, akkor miért a büntetés? És mit is kapok én személy szerint a többlet fizetésért? Hát, mi mást, mint a jogtalan másolat készítésének a jogát!

És mi történik, amikor szabályosan megvásárolt lemezt másolok át magamnak? Mert tudom, hogy a kocsiban úgyis leejtem a CDt. Mi van az eredeti CD árában? Az anyagár és a licenc jog az egyszeres adathordozón tárolásra. De amikor (közvetve) fizetek egy üres CD vásárlásakor a jogdíjakat szétosztó számlájára, akkor megváltozik a jogi helyzet: jogot vásároltam a másolat készítésére.

Tehát, innentől kezdve drágíthatják még az internet elérést is, ez mind a letöltés és másolás legalizálásának irányába hat. Szép titokban a maoi törvényhozás lenyomja a Radiohead forradalmát...