Bárhol járok a világban, mindenhol a közösségi terek, programok, ünnepek, amik összetartanak társaságokat vagy tágasabban értelmezve nemzeteket.
Közösségi terei Mo-nak lassan nincsenek:

Olasz és spanyol barátaink minden este kint buliznak a tengerparton akár gyerekestül, bár a parttól 100 km-re laknak.
A kulturális csomópontok szép lassan eltűnnek. A Kulti és Almássy az utolsó alter helyek voltak, a felszámolt romkocsmák és Ráckert, az egyre korlátozottabb Sziget, a bezárással fenyegetett ZP, a lassan széteső Millenáris helyére mit is ad az állam? Tessék csak elmenni Krakkóba, ahol a történelmi belváros alagsorában ismeretlenül 20 bulit találtunk egyetlen óra alatt. Ja és persze egyik sem beugrós volt, hanem a fogyasztásból tartják el magukat. Bécsben és Madridban hatalmas tereken lehet az elit magyar éttermek minőségét meghaladó minőségű lacikonyhák(!) kínálata mellett filmet vagy meccset nézni, operát hallgatni és a barátokkal, haverokkal találkozni, dumálni, sörözni, röhécselni.
A koncerthelyeink akusztikája és nagyrészt zenei felhozatalban is évtizedekkel van az európai minőség alatt, beleértve sajnos a klub életet is. Nincsenek állandó lehetőségek, hogy neves zenészekkel, művészekkel találkozzanak és tőlük tanuljanak kezdők és kismenők. Ismeri egyáltalán valaki a workshop kifejezést valaki itt?
Nyomorult monstre kiállítások helyett a kis- (akár lakás)galériákat kéne futtatni. Nem álltam sorba Van Gogh mellett lökdösödni és másodosztályú Picassokat más hóna alól nézni, ha láthattam őket Amsterdamban vagy Antibesban nyugodtan elüldögélve a legjelentősebb képeik előtt.
A magyar kultúra nem a gulasch, tschikos, Piroska, hussar, Heros' Square, Fishermen's Bastion múltbarévedezés. Erre senki sem kíváncsi, ahogy arra a hülyeségre sem, hogy mi védtük a töröktől Európát (konkrétan Bécsnél és utána a másik oldalon álltunk). Trianon meg lassan 100 éve volt és egyébként meg büntetést kapott Mo, mégha valóban irreálisan súlyosat is, hogy rossz oldalra állt. A sarokból kijöve inkább megtörölni kéne már azt taknyos orrocskát, mint büszkén körbehordozni és összekenni vele mindent.
Az EU-ban lassan el kéne felejteni a szétvágottság miatti sértettséget.
Egyébként meg székely nagyapám mesélte, hogy mi előbb voltunk itt vagy 200 évvel, mint a magyarok és a törökök segítségével dobáltuk le a magyar elnyomást. 1848-ban meg jobb lenne székely hadseregről beszélni, mert hát mi harcoltunk egy lengyel tábornok vezetése alatt, akkor is, míg a magyarok csak a szájukat tépték.
Ideje lenne már végre felmutatni valamit, mert a turistákat márcsak 3 napra hozzák ide és azt az időt is alig tudják valahol elütni, mert rohanunk a legunalmasabb városok közé. Komolyan Helsinkiben nagyobb élet van, ahol alig lézengenek és egy alapos berugás is a fagyveszéllyel jár.
Képesek vagyunk a Stadion hotelt úgy hirdetni, hogy a legnagyobb sportcentrum mellett van. NEM! A legnagyobb magyar sportcsarnok mellett van. A világon mindenütt a sportcentrum olyan helyet jelöl, ahol konditerem, uszoda, aerobik termek, futópálya, harcművészeti iskolák vannak. Mellesleg balett stúdió, gyerek- és férjmegőrző is gyakran. Nálunk lehetetlen elmenni úszni, mert a válogatott úszók és vizilabdázoinkkal kell osztoznunk, illetve az edzéseik közt lehet kicsit pancsolni a hátrahagyott izzadtságukban és vizeletükben. Hong Kong kellős közepén szabad kosárlabda és teniszpályák vannak, ahol késő estig sportolnak srácok. Csak New Yorkban majdnem 20 görpálya van, ahol profiktól lehet tanulni.
Na, és az ünnepeink. Máshol turista csalogató egy neves nap. Nálunk mint katasztrófaturizmusra hívószó. Csapatok harcolnak egymással, könnygázt szagolhatunk. Hát hogyan mutassunk a gyerekeinknek hagyományokat, ha minden történelmi eseményt és programot erőszak kísér?
A Karácsony bevásárlási láza és bódé sorai, a március 15-i és október 23-i összecsapások, a szervezetlen augusztus 20 és húsvéti programocskák fogják itt tartani szép élményeikkel a következő generációt?
Utolsó kommentek