A lakásfelújítás Mon azonos egy városligeti látogatással, ráadásul folytatólagos.

Olyan, mintha befizetnénk egy hullámvasútra nagyon drágán, aztán kapnánk először egy szellemvasutat. Ugyanis jönnek a mesteremberek, akikről hamarosan kiderül, hogy csak (pénz)éhes zombik, akik miután felfalták a kamrában a kiakasztott sonkát, már a lábadon a bőrcipőt is éhesen stírölik. Utána jön a számolóbűvész és erőember, aki hatalmas aranyláncokkal a nyakában (csak mert az egységnyi térfogatban az arany a legnehezebb) bebizonyítja percek alatt, hogy a szerződésben leírt néhány százezres költség tulajdonképpen a duplája. Ha kifizetjük most készpénzben, holnapra azt a kis hibát is kijavítják. És kiderül, hogy szuggerálni is tud. Rábeszél.

Másnap jön a láthatatlanná varázsoló bűvész: a mesterember és számolómester mobilja is csak válasz nélkül csörög, majd pár nap múlva megszűnik - sőt a cégük is. Hipp-hopp ezzel elérkeztünk az oroszlánnál is félelmetesebb garanciához. Mert így az is ugrott.

Marad tehát, hogy az emberfia maga intézze a dolgokat. Vagy a családja. Vagy a barátai. Na, így kerültem én is a képbe. A feladatom nehezebb volt, mint a perui piramisok rejtélyének megoldása: egy építész által megadott papírra vésett kódszámú cuccot kellett vennem. A neten kiderült, hogy vagy ez egy high-endes milliós hangszóró luxus jachtokba, vagy egy átfolyós vízmelegítő. Ismerve a haverom szokásait az utóbbira kezdtem el vadászni.

Bementem sok helyre. A kódot minden boltban ugyanolyan szemmel nézték, mintha a pekingi taxisok az angol nyelvű hotel névjegyet: van aki a papír másik oldalát is megnézte kíváncsian, hátha ott van a megfejtés.

Végül egy profi, szakértőkkel teli boltban felismerték a karaktersorozatot és odavezettek egy polchoz. Már venném le a dobozt, amikor a szakértő barátságosan megjegyzi:

Ennek a teljesítményével legfeljebb annyi meleg vizet tudnak csinálni, ami elég a faszán a retekre.

Elsőként elmosolyodtam, mert karácsony közeledtével a faszán a rénszarvasokat juttatta eszembe, akik retket csócsálnak. Aztán a nyelvi elemző szintaktikus ellenőrzője kezdett pirosan villogni, majd lassan a szemantika is kibontakozott. És megértettem a mondatot. Ilyen érzés lehet a nőknek lekukucskálva a saját lábuk közt, amikor a nőgyógyász vizsgálat közben a sliccét kezdi gombolni. Mert a helyzet irreális, bár megeshet.

Kiemelem, hogy az eladó szakértelme, udvariassága teljesen helyénvaló volt. Nem akart megsérteni, csak segítőkészen ilyen módon közölte a szakmai véleményét, amit utána alaposan ki is fejtett. Jó volt, hogy komolyan veszi a szakmáját és ha valami technikai megjegyzése van kérés nélkül segíti a vásárlókat. De közben eladó! A legutolsó amszterdami caffeeshopban a lecsúszott junkie alkalmazott sem beszél így a vevőjének. Nem beszélve egy konyhagépeket áruló nagyforgalmú boltról. És ez megint nem pénzkérdés...