Na, abban egyik kedvenc rovata a minden héten jelentkező 'Lolával az élet'. Írója a celeb, témája, hogy a celeb-gyerek mekkorát pukizott azon a héten. Gyakorlatilag a kiscsaj két hasábos magánéleti blogja szülői szempontból.
Ennek fényében olvasandó babázó interjú:
Vannak bizonyos magánéleti, szorosabban vett családi témák, amelyekről D. Tóth Kriszta tudatosan nem akar a nyilvánosság előtt beszélni. Találkozásunk során azért sok mindent megtudtunk Loláról, a munkájáról és arról a bizonyos szakmai hitelességről.
...
- A hétköznapi életben vannak következményei a hírnévnek? Például a bölcsiben előfordul, hogy összesúgnak a hátad mögött a szülők?
- A bölcsődében nem figyelek erre, ott minden idegszálammal a lányomra koncentrálok. Egyébként Lolával kapcsolatban nem ismerünk pardont. Egészen korán elhatároztuk, hogy ő nem szerepel majd az újságokban, nem turnézom végig vele a sajtót. Hadd legyen boldog, kiegyensúlyozott, az átlagoshoz minél jobban közelítő gyerekkora. Ezért sem látható az arca a cikkeim mellettAnyu ezt meg teljesen úgy éli meg, mennyire védi a gyerek privát szféráját. Mert nem látszik az arca. Nem, az valóban nem szerepel az újságokban. Az arca nem, de a feje belülről (gondolatai, érzelmei), az igen. Szép, magyaros értékrend. A fizikai megjelenés a védendő, nem maga a magánélet. Biológiai szempontból az arc a fej frontális felülete. Annak védelme csak felületes védelem. Milyen lenne, ha a rendszeres nyomtatott verzió és internetes megjelenésen kívül "végigturnézná vele a sajtót".
Ne menjünk messze - csak 500 lépést (ha a D jelentése 500). ... mégis mekkora távolság. Tóth Krisztina verse. Nem D. Tóth Kriszta! Mindketten 30 egynéhány évesen kisgyerekkel.
Egyik hiteles - döntsük el, melyik!
De hogyan? Fej vagy írás?
Porhó
Harminckettő hogy telhetett?
Hogy múltak el napok, hetek?
Letelt,
s hitelt
nemigen ad már a jelen.
Nem voltam benne még jelen,
úgy múlt
a múlt,
annyi idő, hogy szinte sok.
De ért már más is, mint e sokk:
hold is,
nap is
pólyálta hűlő életem,
s amit nem tettem, tervezem
e lét
felét
leélve: őrzöm arcomat,
s eleddig nem zuhant sokat
csecsem
becse,
sőt, egy bocsom is van (de szép!),
beszélni is kezd majd ez év
telén
talán,
de hogy mi történt, mire volt jó
harminckét éven át e porhó,
havam,
hevem
hová gomolygott nyomtalan,
és ugyan hol, ha nyoma van,
szivek,
szavak
mélyén mi ülepszik, mi lesz,
így fog eltelni, élni ez?
Vagy túl
a túl
bonyolult léten, túl ezen egyszercsak majd megérkezem
s ittlétemet
átlátom ott ?!P.S. Talán Karinthy (Shawról biztosan hallottam, de angolul kevésbé szellemes):Színésznőcske a ruhatárban összecseréli a kalapját az íróval, majd mentegetőzni kezd:
- Bocsánat, körülbelül azonos a fejünk.
- Körül lehet. Na, de belül? - érkezik a válasz.
Utolsó kommentek