Persze ez a történet szólhatna magáról a celebről is, de ez a furcsa gondolkodás  jellemző moin:
... az előttem haladó Mercedes hirtelen megállt és tolatni kezdett az egyetlen üres parkolóhely irányába. Ez történetesen a mozgássérülteknek fenntartott parkolóhely volt.
...
Megkérdeztük az említett parkolásról Hajdút is, aki igen, emlékezett a történtekre, sőt a feljelentő személyében is biztos. „Be kellett szaladnom a telefonnal a szervizbe, és arra az egy percre leparkoltam, igen. Egy nő ekkor megállt mellettem és elkezdett ordibálni, hogy mit képzelek. Megkérdeztem, miért mit fog tenni: megbüntet? Ezután berohantam a bevásárlóközpontba.Nem igazán értem. Tényleg az gondolja bárki is, hogy a különböző jelzések a világban egyrészt azért vannak, hogy minket idegesítsenek vagy akadályozzanak?
Azoknak elsődleges jelentése, hogy ha már az íratlan szabályok nem működnek (pl. hogy a boltok előtt esetleg mindenki automatikusan meghagyná a parkolókat a mozgássérülteknek és - igen, igen - a gyerekkel érkezőknek), akkor az erkölcsi fogyatékosoknak még ki is írják, hogyan is kéne viselkedniük.

Másodszor, ha már ki van írva, akkor az már nem íratlan-, hanem írott szabály. Tehát nem lehet azt mondani, hogy "Ó, de egyszerű lélek vagyok, nem gondoltam erre". Vagyis a kiírás már önmagában mutatja, hogy Mo mennyire figyelmes.

A táblák másodlagos jelentésének már a joghoz van köze, nem az erkölcshöz. :)
A jogkövető magatartást betartató rendőr erre a jelzésre hivatkozhatva büntetést róhat ki.

Ha figyelembe vesszük, hogy az említett embernek mi is volt fontosabb, mint hogy ne akadályozzon egy mozgássérültet: "be kellett szaladnom a telefonnal a szervizbe".
Vagyis a telefonjának sürgős, halaszthatatlan javíttatása miatt spórolt meg egy mondjuk 5 perces sétálást, ha messzebb áll meg. Szerencséje is lehetett a mozgássérültnek, hogy nem járt arra (tulajdonképpen ettől óvta meg a parkolással), mert ha még fontosabb dolga lett volna celebünknek - mondjuk egy autót kell vennie -, akkor esetleg félre is lökhette volna: azzal csak pár pillanatot veszhet a béna, míg ő - mint erősebb - újabb másodperccel van beljebb.
Megjegyzés: A szoros időbeosztása mindenkinek magánügye, amiért jelen pillanatban még jó fizetést is kap, tehát indifferens az adott témában. Ha drága autóra jut pénz, akkor lóti-futira is, aki majd elviszi a telót a szervizbe. 

A reakciója pedig igazi moi! A történet előadásakor érezni a sértődöttséget, hogy amikor éppen írott- és íratlan törvényeket sért meg, akkor kiabálnak vele. Gondolom, ha a munkahelyén a parkolót valaki elállja egy teherautóval, azzal a mondattal, hogy csak egy percre várjon még, amíg meguzsonnáznak, akkor ő bizonyosan nyugodt hangon közli, hogy zavarja ez az eljárás vagy szó nélkül messzebb áll meg.

Az a zseniális visszaválasz - amire még büszke is, hiszen nemcsak kicsúszott a száján, hanem később, mikor higgadt fejjel túlvolt a felindulásán, még idéz is - pedig igazi jellemre vall: Megkérdeztem, miért mit fog tenni: megbüntet?

Nemcsak vicces, hanem az erkölcsről is sokat mond. Nem az számít, hogy mit tettem, nem az számít, hogy lebuktam, hanem az, hogy aki ezt a szememre veti az úgysem tehet semmit ellene. Igazi büszke, szemétdombon kukorékoló, nagyzoló kiskakas.

Rövidre fogva, a parkoló igenis jár neki!
Nem azért, mert  celeb. Nem azért, mert előbb volt ott. Nem azért, mert erősebb. Nem azért, mert ilyen vicces.
Hanem, mert valóban fogyatékos szegény. Erkölcsileg.