Fogalmam sincs a vasúti költségvetésekről, a menetrend készítésről, a csilliárd forintos cash flow kezelésről, a Nokia dobozok pakolásáról.

Amit tudok, hogy gyerekkorom óta gyűlölöm a vonatozást. Egyrészt a hétvégék egy része azon telt, utazva valamilyen versenyre - így hamar elvesztette a varázsát. Másrészt, leszállva a mindig késő vonatról mocskosnak éreztem magam, mert büdös üléseken és fülkékben izzadtam vagy fáztam. A WC-t használva biztos voltam, hogy a megyei távbapisálás döntőjének elhagyatott díszletei közt botladozom, bokáig a barnacsíkos papírtörlőkben.

---

Szóval amikor a napokban kiderült, hogy egy barátommal megnyertük a gyerekek vonatoztatását, már előre belebetegedtem.

Először is meg kellett venni a jegyet, online ellenőriztük az árakat, a táv 140 kilométer. A honlapon elsőként a jegyvásárlás jött elő, nem a XX. századi vasútról szóló tanulmány és nem is egy közbeszerzési tájékoztató. Az első keresésre kijött, hogy fejenként 15.000Ft - egyirányba. Mivel a srácoknak megígértük, hogy elvisszük őket a két felnőtt és 3 gyereknek sokaltam az árat, de ki kellett köhögnöm.

Tehát reggel beálltunk a vidéki vonatállomáson a sorba, a kedves jegyárusító hölgy kerdézgette, hogy return-e, hány felnőtt, hány gyerek, mikor jönnénk-mennénk. A végén mondta, hogy 17.000Ft. Nem fejenként, hanem összesen. Mert a fenti válaszok alapján ennyi kedvezmény jár nekünk. Mivel a fővárosba utazunk, ezért a metró napijegyet is hozzádobná, akkor kijön az egész 16.000Ft-ból. Olcsónak tűnt, kicsit vitatkoztunk, átszámoltattuk az egészet - megint ez jött ki. Másfél óra múlva a menetrendnek megfelelően megérkeztünk a célállomásra. Visszafele félóránként indul a vonat egész nap.

Nem, a fenti esemény nem Mon történt, Angliában. A vasúttársaság magánkézben van, bizonyos dolgokat bérel az állami vasúttól, de a vonalon versenyhelyzetben vannak a társaságok. A metróbérlet is a londoni metróra vonatkozik, mind a 6 zónára, ami legalább a város után még 20 km-re terjed ki. Persze csalnak, mert vonat jár a végén, de senki sem fogja le a MÁV-ot és a BKV-t sem, hogy a korrupciós modelljeik megosztásán kívül esetleg összeillesszék a szolgáltatásaikat, ha már mindegyik állami- és nem magánvállalat.

A képek minőségéért elnézést kérek, mobilon és mozgás közben készültek, mert ugráltak a gyerekek és a leesett államat is tartanom kellett.

Ez itt nem egy repülőtér, csak egy kisvárosi vasútállomásról készült kép.

A büfé és kávézó, ahol nemcsak a szendvics szélén van mutatóba téliszalámi szelet (mert az nem romlik meg napokig a pultban). A Keleti vagy Nyugati pályaudvari állapotokkal nem is összevethető.

Az információs iroda és az elveszett csomagok.

A kocsi és az ülések tiszták, laptopnak és mobilnak konnektor az ülések mellett.

 A WC-ben tisztaság, beépített pelenkázó, minden kerekesszékkel is elérhető, a padló magasságában vészcsengő, ha összeesne valaki bent. El sem tudom képzelni, milyen állapotba kéne kerüljek, hogy a MÁV WC-jében el merjek esni. Bár lehet, hogy ott is van vészcsengő...

Átnéztem néhány statisztikát, vannak mérőszámok a pontosságra (társaságonként változó 3-8%), de nem értek hozzá, hogy ez mit jelent (5 percnél nagyobb késés, vagy az összes időre vonatkoztatva). A lakosság 92%-a lefedett a vasúthálózattal. Én nem tapasztaltam tömeget vagy alulméretezett szerelvényt. Az utaselégedettség 3.85 az 5-ös skálán. (Van valakinek adata a magyar számokra?)

Olcsóbban utaztunk, mintha Mo-n tettük volna. A vasúttársaság magánkézben van, profitot termel és az állam nem tol pénzügyi mankókat a hóna alá. A szolgáltatás színvonala kiváló, a személyzet kedves, felkészült, senki sem játszik a saját zsebére.

Lophattak volna amennyit akarnak a MÁV vezetői, de közben hagyták szétrohadni a vasutat. Innen nehéz lesz felkelni. És képzeljük el azt a turistát, aki Budapestről Szegedre próbál eljutni Mon és szembesül az állapotokkal. Legfeljebb a katasztrófa-turizmusnak tudja ajánlani.