Adva van egy hatalmas ipari cég (MAL Zrt.), ami megfelel a nemzetközi minőségellenőrzési szabványoknak, erről tanúsítványa van.

A cég komolyan veszi az esetleges felmerült környezetszennyezési kockázatok kezelését.

Társaságunk messzemenően elkötelezte magát a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, az európai előírások betartására. Korszerű technológiák és berendezések szolgálják a természetes vizek és a levegő tisztaságának védelmét.

 

Jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására. Nagy gondot fordítunk a vörösiszap-terek rekultivációjára, folyamatos a már feltöltött medencék termőfölddel és növényzettel történő lefedése. Az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszert 1999-ben vezettük be.

A cég szakemberei alaposan felkeszítettek, hiszen nemrégiben vettek részt pályázati pénzen munkavállalói kompetencia-fejlesztésen.

A HEFOP 3.4.1-08/1. Munkahelyi képzések támogatása című pályázat nyertesei:
MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zártkörűen működő Részvénytársaság    
Munkavállalói kompetencia-fejlesztés a MAL Zrt.-nél - 5 782 000 FtA vezetők szakmailag felkészültek, hiszen

"Az oktatási és kulturális miniszter Kármán Tódor-díjjal tüntette ki Dr. Tolnay Lajost, a MAL Zrt. Igazgatóságának elnökét az egyetemi kutatás és oktatás támogatásáért."

Adva van egy állami szerv, aki ezeket az előírásokat rendszeresen ellenőrzi, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség. Legutóbb szeptember végén, pár héttel ezelőtt. Ezek az emberek felügyelik a hasonlóan kockázatos, vagy akár veszélyes ipari üzemeket, hogy megelőzzék a katasztrófákat.

Nincsenek sokan, a költségvetése is alacsony az intézménynek (bár én nem tudtam kibogarászni a béreket belőle), valószínűleg ennek ellenére alapos munkát végeznek.

Név szerint:

Ha mindegyik csak egy papírt ír és nyomtat naponta, azzal egy év alatt Dunát (vagy akár vörösiszapot) lehet rekeszteni. Nem is kell gátat építeni, megvan az apparátus a helyzet kezelésére.

Érdekes a magyar blogokat olvasni, mi a véleményük az embereknek, hogy Tomcat lepofozta Novák Elődöt.

Mindenki politikai érzelmei szerint értelmezi a cselekményt, miközben van sokkal fontosabb és szomorúbb a történetben. Igen, valaki megpofozott egy másikat egy hivatalos épületben. Ez önbíráskodás a maoi bíróság területén. Mivel a filmrevették Tomcaték, ezért az előre megfontolt szándék sem vitatható.

Értjük-e miért elképesztő, amikor arról beszélünk megérdemelte-e Novák a pofont?

Tudom, hogy Mon nem számít ritkának az ilyen, épp ezért szólok: ha az állam nem képes az üzemeltetése alatt álló épületekben sem az önbíráskodástól megvédeni  az állampolgárait, akkor másutt mire képes?  Ez az út a barlangba vezet vissza.

Senki sem drukkol a VB magyar csapatának?

Az összes ország válogatottja tizenegy ellenfél ellen áll ki. A mieink hárman, több tízezer ellen. Kassai Viktor, Erős Gábor, Vámos Tibor egyetlen síppal vette fel a harcot a vuvuzelák ellen, és nem maradtak alul, mindig hallani lehetett.

Szép volt fiúk!

Érdekes, hogy különböző helyein a világnak ugyanarra a problémára, mennyire másképp reagál a köztisztaságért felelős önkormányzat.

Budapest:

New York:

A mi városunkban még ennél is magasabb a büntetési tétel, bármikor le is merek heveredni a parkokban a fűre.

Az nagyon zavart Mo-n, hogy vannak dolgok amikről beszélve lehet mellet döngetni féltéglával, meg magyarkodni, de valójában mégsem megélni. Az egyik legnépszerűbb hamis kép, hogy a magyar géniusz hajtja a világot. Ajánlom ellenpéldának a skótokat, akik hasonlóan apró nép, de nem kevésbé jelentősen járultak hozzá a világ fejlődéséhez. Arra kérem, hogy aki ezekben hisz, vegyen elő tetszőleges dolgokat, mint amikre büszke, nézzen utána, és ott is lesznek zseniális nem-magyar feltalálók. Egy autóban, számítógépben találmányok, szabadalmak százai vannak, amik nélkül nem lenne ilyen szinten működőképes.

A kedvencem a következő filmecske.

Nézzük végig a listát:

- Neumann János, 27 évesen hagyta el Mo-t,

- Jedlik Ányos, az említett szódavízgyártó üzeme tönkrement, az első dinamót nem ő készíti, de az elvét valóban ő alapozza meg, szabadalmaztatni elfelejti,

- Pulitzer József, 17 évesen hagyta el Mo-t,

- Bíró László, 39 évesen menekül el, találmányát külföldön értékesíti, Argentínában a Feltalálók napja a születésnapja. A BIC (Biro Crayon) konszern az ő termékeiből építette fel magát.

- Galamb József, 22 évesen ment Amerikába,

- a Rubik kocka magyar történetét mindenkinek ajánlom, ha gazdasági horrort akar olvasni. 

- Anisits Ferenc, 35 évesen megy Németországba,

- Petzvál József, német családba született és Bécsben halt meg, de magyarnak vallotta magát,

- Szent-Györgyi Albert, Mo-n végzett kutatásiért kapott Nobel-díjat, de 10 évvel később menekülnie kell,

- Asbóth Oszkár, a róla folyó vitákban talán a politikai-tudományos rivalizálás jelenik meg,

- Irinyi János és Dobos József is tönkrement,

- Gábor Dénes, 27 évesen hagyja el Mo-t, és MA VAN a 110. születésnapja! A Google is őt ünnepli. Csak Mo nem! Mindenki a Varga-Szijjártó féle percemberekről beszél!

Aki idáig verte a mellét, és a magyar zsenialitásra hivatkozik az szégyelje magát!

Az angol Rugby nevű város jobban megbecsülte, mint akik magukénak vallják és a nevére hivatkoznak...

(Nem érdekel a politika!)

Mi mondjak egy olyan konferenciára, amely a fenntartható közösségekről szól, céljául a cégek társadalmi felelősségvállalását tűzi ki? Fontos, csak kissé idejét múlt. Ugyanis ez alapvető. Azóta már a lokális felelősségvállaláson túl a globális is megjelent, mint a FairTrade. 

Először is nézzük a magyar konferencia főtámogatóit. Ja, azt az egyet, az E.ON-t. Aki környezetvédelmi szempontból kiemelkedőnek állítja be, az új gönyüi erőművet.

Miközben Svédország a megújuló energiaforrásokra átállást hirdette meg 2006-ban?

Miközben null emissziós városok épülnek Angliában, vagy Izlandon? Miközben létrejönnek az első önellátó városkák? Vagy, ahogy az Eden Project lassan a Marsra készül?

A fenti konferencia előadói is megmutatják, hogy milyen közösségeket szeretnének fenntartani. Fodor Gábor, mint ex-környezetvédelmi miniszter? Molnár Gyula, a kétmilliós álláshalmozó főnöke? Tarlós István, aki a Szigettel sem tud együttélni?

Ha jól látom, talán az a Central Park a honlap hátterében? Mit is akarnak? Hogy a vállalatok együttműködjenek az önkormányzatokkal? Ja, hogy a korrupt állam, vagy az önkormányzatok maguk hatalmi játszmákat, és magánzsebükre játszanak? Ha valódi szakembereket bíznának meg tanácsadásra, és a helyi lakossági fórumok igazi tartalommal bírnának, akkor nem kellene erről tanácskozni. Nem négyévente kell elbábozni a gondoskodó polgármestert végigházalva a települést, hanem 4 évig rövid- és hosszútávú programokat kéne végrehajtani!

Nem kéne ilyen kicsire célozni! Utoljára Kóka igért ekkorát, hogy rendbehozza a Moszkva teret, de csak a Normafánál sikerült egy kisebb kertet rendbehoznia.

Tessék már megnézni, hol tart az EU!

Nem érdekel a politika.

Talán ezért gondolom, hogy Mon hallok egy politikáról szóló beszélgetést? 

Katt a képekre. A szöveg angol, és ne kattints rá munkahelyen! A főnököd magára ismerhet.

A választások előtt a politikusok megmutatták, mennyire emberiek, kedvesek, a hatalmukat helyén kezelők.

A választás maga. Tudjuk egyetlen módon dönthetünk jól.

És a politikusok segítenek nekünk.

A választások után biztosak lehetünk, a győztes majd rendet rak, jól.

(Nem érdekel a politika. Még kampány idején sem!)

A lányka képére kattintva megismerhetjük a maoi köztisztviselői réteg hajszínének változását.

Mi vezethetett a korrupció teljes elburjánzásához Mon? A szemhunyás.

Kik vezethetnek nyomozást egy visszaélés kapcsán? Az Ügyészség, a Rendőrség, az APEH.

Hiába látja mindenki, hogy állami megrendelésekből élő cégek vezetői Ferrarikkal száguldoznak; hogy a sebész háza nem lehet a törvényes fizetéséből; a politikusi pályán a hihetetlen gyarapodást, amit persze mindig szülői kölcsönökből finanszíroz. A nyomozószervek nem lépnek. Sem maguktól, mert mint szervezetnek nincs szeme; sem bejelentésre (lásd a paraszolvencia listát, amit betiltottak, de fel nem léptek a benne foglaltakra - erre nem találtam linket), csak feljelentésekkel foglalkoznak. 

Az esetleges feljelentésekből évekig tartó adategyeztetés, nyomozgatás lesz; amiből érdekes módon csak a választások környéken gyorsul fel minden, amikor a politikusi réteg egymásra borogatja a bilit. Aztán, ha Bíróság elé kerül az ügy, akkor nem ritka az akár 5-8 éves tárgyalás. Addigra a háttérben érintettek szépen kivonulnak, vagy eltűnnek a politikából.

Meglepődött mindenki a BKVnál, MÁVnál tapasztalt visszaéléseken? A pártok és képviselőik különösen.

A BKV-nak vannak vezetői, ezek személyes felelőséggel bírnak a vállalat tevékenységéért. Nagy cég, nagy felelősség, nagy nyilvánosság, nagy feladat, nagy fizetés. Az Igazgatósági tanács és a Felügyelő Bizottság feladata, hogy a vezetők munkáját ellenőrizze. Nagy fizetésért, hiszen övék a felelősség. Ezekbe a pártok delegálnak embereket. A pártok tehát közvetlenül ráláthattak a problémákra. A BKV tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat, akinek a tulajdonosi jogaiként betekintési joga van a folyó ügyekbe. Erre külön osztály van minden polgármesteri hivatalban.

Szép hosszú sor. Ezeket a felügyelő szervezeteket adóforintokból tartották fent, akiknek a feladata lett volna a visszaélések leleplezése. A fizetésüket felvették mind, név szerint. A felelősségre vonásnak is pontosan így, név szerint kéne történnie, hajszíntől függetlenül.

A modern államban

- a törvényhozás (Parlament) - jelen esetben a pártok;

- a végrehajtó hatalom - itt a Kormány, így közvetve a Rendőrség és az önkormányzatok;

- igazságszolgáltatás - bíróságok, Ügyészség

szétválasztása azért történt meg, hogy egymást ellenőrizzék. Viszont Mon manapság - és az elmúlt legalább 200 évben - a hatalmi ágak tisztviselőit a politikai csatározás győztesei kényük-kedvük szerint választják ki. Megy az uram-bátyámozás, rokonozás, kitüntetősdi, kinevezésdi. Nem a szakmai képesség, hanem a hovatartozás dönt. Ne legyenek ábrándjaink, lehet bárki is fönt a saját embereit fogja mindenhova elhelyezni, mert tartozik nekik ennyivel. Kényelmesebb is, ha a pénzlapátolás közben senki sem zavarja meg a köreiket, inkább nyaljon be csontig. A saját alom meg nem fogja egymást marni, hanem szemet huny egymás lopásai felett, kéz kezet mos alapon. (az előző mondattal igyekszem megnyerni az idei képzavar kategóriát, szavazz rám, nincs fogkeféd? használd az enyémet!)

Ezért mondhatjuk, hogy a fenti lány lenyűgöző szakmai tudásának hasznosítását, hogy nyaljon vagy szopjon a következő (minimum) 4 évben hajának színe határozza meg. Valószínüleg most narancs lesz a divat egy ideig.

Fogalmam sincs a vasúti költségvetésekről, a menetrend készítésről, a csilliárd forintos cash flow kezelésről, a Nokia dobozok pakolásáról.

Amit tudok, hogy gyerekkorom óta gyűlölöm a vonatozást. Egyrészt a hétvégék egy része azon telt, utazva valamilyen versenyre - így hamar elvesztette a varázsát. Másrészt, leszállva a mindig késő vonatról mocskosnak éreztem magam, mert büdös üléseken és fülkékben izzadtam vagy fáztam. A WC-t használva biztos voltam, hogy a megyei távbapisálás döntőjének elhagyatott díszletei közt botladozom, bokáig a barnacsíkos papírtörlőkben.

---

Szóval amikor a napokban kiderült, hogy egy barátommal megnyertük a gyerekek vonatoztatását, már előre belebetegedtem.

Először is meg kellett venni a jegyet, online ellenőriztük az árakat, a táv 140 kilométer. A honlapon elsőként a jegyvásárlás jött elő, nem a XX. századi vasútról szóló tanulmány és nem is egy közbeszerzési tájékoztató. Az első keresésre kijött, hogy fejenként 15.000Ft - egyirányba. Mivel a srácoknak megígértük, hogy elvisszük őket a két felnőtt és 3 gyereknek sokaltam az árat, de ki kellett köhögnöm.

Tehát reggel beálltunk a vidéki vonatállomáson a sorba, a kedves jegyárusító hölgy kerdézgette, hogy return-e, hány felnőtt, hány gyerek, mikor jönnénk-mennénk. A végén mondta, hogy 17.000Ft. Nem fejenként, hanem összesen. Mert a fenti válaszok alapján ennyi kedvezmény jár nekünk. Mivel a fővárosba utazunk, ezért a metró napijegyet is hozzádobná, akkor kijön az egész 16.000Ft-ból. Olcsónak tűnt, kicsit vitatkoztunk, átszámoltattuk az egészet - megint ez jött ki. Másfél óra múlva a menetrendnek megfelelően megérkeztünk a célállomásra. Visszafele félóránként indul a vonat egész nap.

Nem, a fenti esemény nem Mon történt, Angliában. A vasúttársaság magánkézben van, bizonyos dolgokat bérel az állami vasúttól, de a vonalon versenyhelyzetben vannak a társaságok. A metróbérlet is a londoni metróra vonatkozik, mind a 6 zónára, ami legalább a város után még 20 km-re terjed ki. Persze csalnak, mert vonat jár a végén, de senki sem fogja le a MÁV-ot és a BKV-t sem, hogy a korrupciós modelljeik megosztásán kívül esetleg összeillesszék a szolgáltatásaikat, ha már mindegyik állami- és nem magánvállalat.

A képek minőségéért elnézést kérek, mobilon és mozgás közben készültek, mert ugráltak a gyerekek és a leesett államat is tartanom kellett.

Ez itt nem egy repülőtér, csak egy kisvárosi vasútállomásról készült kép.

A büfé és kávézó, ahol nemcsak a szendvics szélén van mutatóba téliszalámi szelet (mert az nem romlik meg napokig a pultban). A Keleti vagy Nyugati pályaudvari állapotokkal nem is összevethető.

Az információs iroda és az elveszett csomagok.

A kocsi és az ülések tiszták, laptopnak és mobilnak konnektor az ülések mellett.

 A WC-ben tisztaság, beépített pelenkázó, minden kerekesszékkel is elérhető, a padló magasságában vészcsengő, ha összeesne valaki bent. El sem tudom képzelni, milyen állapotba kéne kerüljek, hogy a MÁV WC-jében el merjek esni. Bár lehet, hogy ott is van vészcsengő...

Átnéztem néhány statisztikát, vannak mérőszámok a pontosságra (társaságonként változó 3-8%), de nem értek hozzá, hogy ez mit jelent (5 percnél nagyobb késés, vagy az összes időre vonatkoztatva). A lakosság 92%-a lefedett a vasúthálózattal. Én nem tapasztaltam tömeget vagy alulméretezett szerelvényt. Az utaselégedettség 3.85 az 5-ös skálán. (Van valakinek adata a magyar számokra?)

Olcsóbban utaztunk, mintha Mo-n tettük volna. A vasúttársaság magánkézben van, profitot termel és az állam nem tol pénzügyi mankókat a hóna alá. A szolgáltatás színvonala kiváló, a személyzet kedves, felkészült, senki sem játszik a saját zsebére.

Lophattak volna amennyit akarnak a MÁV vezetői, de közben hagyták szétrohadni a vasutat. Innen nehéz lesz felkelni. És képzeljük el azt a turistát, aki Budapestről Szegedre próbál eljutni Mon és szembesül az állapotokkal. Legfeljebb a katasztrófa-turizmusnak tudja ajánlani.

Mivel már az időutazást feltaláltam, ezért most előre válaszolok annak a kommentelőnek, aki a jövő hónapban megkérdezi, hogy miből is lehetne finanszírozni, amiket tenni kéne Mon szerintem.

Egy kimutatás szerint minden egyes matematikai képlet vagy számítás az olvasók 20%-ának elvesztésével jár, tehát ennek a posztnak az olvasói vesztesége 140%, ami lássuk be Guinness rekord, hogy 40%-kal többen képtelenek végigolvasni, mint ahányan egyáltalán idekeveredtek.

De akkor kapjunk is bele az olvasótaszításba.

Adva van például a Luzeruska Bt., ami egy apró cég, sikerült aprócska profitot is termelnie, mondjuk 3,4 millió forintot. Mondom, ez a Luzeruska Bt., tehát nem vásároltak cégautót, sőt ebből egy új alkalmazottat akarnak felvenni. A profit 19%-a (646.000Ft) társasági adó néven az állambácsi gondoskodó kezeiben landol.

Az alkalmazottnak 180.000Ft bruttó bért fizetnek, ami után havonta 48.600Ft jár munkaadói járulékként. A bruttó bérből lejön az egészségügyi járulék (13.500Ft), a nyugdíj járulék (17.100Ft) és az SZJA (23.700Ft). És itt mindenki megfeledkezik egy fontos dologról: az új alkalmazott Józsi néni nettó 125.700Ft-os fizetése az valójában bruttó, amikor a pénztárnál fizet, mert bármit is vesz, azon 25% ÁFA (25.140Ft) is van.

Tehát ha mindezt összeadjuk éves szinten, akkor a 3.400.000 forintos profitból 2.182.480Ft-tal a maoi állam gazdagodik. Ez 64%! Gyakorlatilag 2/3!

Természetesen nem beszéltünk a többi - esetleg kötelező - kiadásról, mint a fogyasztási adók, kamarai tagságok, súlyadó, önkormányzati adók, illetékek és persze a könyvelői díj, amire azért van szükség, hogy valaki munkája csak az legyen, hogy kövesse az adójogszabályok változását.

Ebbe a keretbe igazán beleférne egy elfogadható vasúti rendszer, tömegközlekedés, egészségügyi ellátás, nemzetközi szintű oktatás - bár ezekért még külön fizetünk is jegyárban, zsebbe csúsztatott borítékkal, különórákkal.

Tehát, ha valakinek odaadjuk az általunk megtermelt javak minimum 2/3-át és ezek után, amikor rosszaljuk, hogy amire adtuk ezt a pénzt nem nagyon működik, azt meri kérdezni, hogy dehátmibűl, akkor ne féljünk hashajtót keverni az altatójába.

Lehet olvasni arról, hogy a sportolásnak az egészségre gyakorolt hatása nem teljesen egyértelmű, mert ha olyan génjeink vannak, akkor edzhetünk bármennyit, nem csökkentjük egyes (pl. eddig bizonyosan ide sorolt keringési rendellenességekkel járó) betegségek kockázatát. Viszont az egyéb pozitív hatások vitathatatlanok.

Én a sportolás híve vagyok, ha tehetem mozgok valamit, ha nem mást, rúgom a bőrt a fiúkkal. Persze vannak egész ideológiai hátteret adó irányzatok is, mint a teljes életmódot meghatározó fitness-, vagy a "sörösüveg emelés - kődobálás - autóborogatás - rendőr elől futás - könnygáznyelés" öttusa klubok. Nem ezekről írok, hanem a valódi tömegsport és a versenysport kapcsolatáról.

Elképesztő a maoi versenysport állapota. Voltam olyan evezős edzésen, ahol az edzőterem, öltöző és zuhanyzó állapota a Stalker jeleneteire emlékeztetett. Szerencsére csak erőnléti edzésre kellett menni télen, de tudtam, hogy olimpikonok fordulnak meg itt. 

Azóta kiöregedtem, de megpróbáltam egy-két éve visszamenni edzeni. Mivel ez is versenysportág, nem fogadott egyetlen közeli egyesület sem, mert csak versenyzők járhatnak le. Pedig még nem vagyok nagyon rossz állapotban, bármikor megküzdök akár egy csapat molylepkével is (erre pont a napokban volt példa), de versenyre már tényleg nem mernék benevezni. De ők csak versenyzőkre kapnak pénzt az államtól.  Aki csak gyakorolni akarja, annak még akkor sincs lehetősége, ha fizetne érte. Szóval maradtak a szokásos lehetőségek.

Bpen futni szörnyű, a levegő szennyezett és a parkok állapota is botrányos. A szigeti futópálya lerohadt. Én a Normafához jártam végül, ami inkább kirándulóhely, ezért egyértelmű, hogy utána szaunázni, lazítani, zuhanyozni nincs lehetőség. A biciklizés extrémsport a városban, focizni gyepen villanyfénynél nincs lehetőség, kosárpályák alig vannak, uszodába csak akkor tud bejutni az ember, ha ott éppen nincsenek edzések.

Hogy működik ez külföldön? Az emberek Mon azért élnek nagyvárosban, hogy több lehetőségük legyen. Én kisvárosban lakom, és nem Mon.

Van 3 uszoda a közelünkben, napközben 5-6 órán keresztül, reggel és este egész végig használható, a versenysportolók fogalmam sincs hol vannak. A gyerekeknek van kijelölt zóna, ahol ugrálhatnak a vízbe, a kicsiknek van pancsoló.

Az egész városban vigyáznak a biciklisekre. A múltkor történt baleset, amiről címlapon írtak a helyi lapok, és arról is, hogy jobban kell vigyázni. A városközti úton néha külön bicikliút van, de ha nincs, akkor sem veszélyeztetik/sodorják a kerekeseket az autósok: max. 1 percig lassabban mennek és megvárják, míg nagy ívben ki tudják kerülni, itt a KRESZ védi a gyengébbet.

Az úton gyakran látni lovasokat, akikre ugyancsak vigyáznak.

Az uszodákon kívül vagy 5 tornacsarnok van 2-4 km-en belül, ahol lehet edzésekre járni a Tai Chitól, a kosár- és tollaslabdán át a karatéig. Természetesen a szokásos ezerféle női fitness változatok is léteznek. 4 normális méretű, nyilvános focipályára látok rá a közelben. Ezekhez öltözők, zuhanyzók és világítás is van. Van egy 9 lyukas golfpálya, körülötte futópálya, kutyafuttató. Persze elszórva teniszpályákat is talál az ember.

Némelyik sportcentrum mellett van extrémpálya a BMX/kori/gördeszkásoknak félcsövekkel, ugratókkal, rámpákkal.

Tornaterem (értsd: gyűrű, nyújtó stb.) használatra is van lehetőség, mindig van felügyelet és segítség, mert ezek veszélyesek és ezt otthon lehetetlen lenne gyakorolni.

Nézzük meg a hozzáállást is. Egy 30-hoz közelítő nő belekezdhet és lejárhat boxolni, bár sohasem csinálta - a helyi klub örömmel fogadta.

A gyerekeket az iskolai testnevelés órán meglátogatja a közeli profi fociklub edzője és meghívja őket a stadionba egy edzésre. A gyerekek olyan sztárokkal fociznak itt pár tíz percet, akiket a sportlapok címlapján láthatnak. Ez jó a klubnak, mert rajongókat szereznek, akik ki fognak járni a meccsekre; másrészt az ügyes gyerekekre (nemcsak fiúkra) lecsapnak a korosztályos edzők is.

Az iskola nem egykor végződik, hanem három után, viszont délben a gyerekek egy órát sportolnak szabad levegőn - jó ez a tanaraknak is, mert nem ugrabugrálnak a srácok, hanem tudnak figyelni. Ha valaki valamilyen sportvizsgán átmegy, akkor az iskola előtt kitüntetik - a gyerekek vonzódnak a kitüntetésekhez, hát ezzel is motiválják őket.

A szomszédos kisvárosok iskolái között sportesemények vannak. A gyerekek akkora lendülettel készülnek erre, mint a maoi falusi kocsmákban a szüreti késelésre.

A városon átmenő profi bicikliverseny napján vannak kategóriánkénti versenyek, pár kilométeres a gyerekeknek, de akár profik távjára is benevezhet, aki bele mer vágni.

Itt ér össze a versenysport a tömegsporttal. Érdemes lenne megnézni az olimpikon, és rendszeresen sportolók számának arányát országonként. Mindenesetre a lehetőségek száma elképesztően alacsony Mon.

Komoly probléma előtt állok... Visszahívjam-e Jessica Albát?

Ez egész úgy kezdődött, hogy elvetődtem Birminghambe. Aki még nem járt arra, az mondjuk képzelje el Ózdot Angliában, Budapest méretűen. Ipari város, nekem nem tetszik. Semmi olyan nincs, amiért érdemes lenne meglátogatni. Minden szürke, közepes: a focicsapata, az egyeteme, a szolgáltatásai. Belvárosa gyakorlatilag nincs vagy nem hasonlítható a szebb városokéhoz. Mondom, egy szerencsésebb sorsú Ózd.

A kezembe akadt egy, a turistáknak szóló kiadvány, amiben arról lelkendeztek, hogy mindhárom Michelin csillagos éttermük megtartotta a címét. Ózdon, illetve Birminghamben.

Tudni kell, hogy ez a kitüntetés a világ legjobb éttermeinek jár. Az egycsillagos szint elérése egyetlen magyar étteremnek sem sikerült. Némelyik háromcsillagosba pedig hónapokkal előre kell asztalt foglalni. 

Gondoltam megnézem az árakat is. Ezeken a helyeken 3 féle módon ehetünk. Az egyik a szokásos a la cart; a szezonális napi 3 fogásos ebéd; és a kostoló, ami egy egész estés program, a séf a legjobb receptjeiből válogatva, ez olyan program, mint koncertre menni: rászánja az ember az egész estét, élvezi a szórakoztatást és a társaságot. 

Nagyjából 8.000 - 12.000 Forintba kerül egy 3 fogásos ebéd/vacsora fejenként. Ha összehasonlítás kedvéért megnézzük egy jó magyar éttermet, vagy egy forgalmas helyen egy másikat (zenélni fog ez a link, aztán lebuksz, hogy munkaidőben nem táblázatot szinezel!), nem is elrugaszkodott árak. Főleg, ha a minőséget nézzük. Nem kiváltság vagy sznobizmus ilyen helyen enni.

Kiderült, hogy abban a kisvárosban, ahol élek ugyancsak van csillagos étterem. Budapesten egyetlen ilyen hely sincs! Utána néztem. Ehelyett találtam egy cikket, amiben a magyar séfek egyike azt mondja, hogy majd, ha lesz ilyen elismert étterem, az jót fog tenni a gasztro turizmusnak. Gondolom Moról is sokan utaznak Birminghambe, vagy például Faversham-be, Achiltibuie-ba emiatt. Persze, közben betérnek a szokásos maoi turista csalogató helyekre is, ahol ismét kirabolják őket, mert néhány étterem nem fogja a rendőrség munkáját is megoldani.

A másik érdekes a cikkben, hogy tartanak a lelki nyomástól, ha mégis valaki megkapná a Michelin csillagot.

Na, ezért nem tudom visszahívjam-e Jessicát. Elkezdünk randizni, aztán nyomasztani fog a hogyan-tovább. Ráadásul pont most hívott a Svéd Akadémia is, hogy meghívnának valami díjra. Nekik már mondtam, hogy tanulhatnának az előzőekből, amikor lefutottam Usain Boltot, de az utolsó pár méteren azért csomagoltam ki a kolbászt és szőlőt, majd ültem le bicskával falatozni, mert magam elé akartam engedni. Én nem kérek ezekből az elismerésekből. Csak ültem ott és arra gondoltam, savanyú a szőlő.

Update: kösz, tényleg, egy büfé!!!! Ez durva

Abszurdisztán újabb fejezetéhez érkeztünk. Eddig azt tapasztalhattuk, hogy a szervezetek, amiket egy probléma kezelésére hoztak létre még a saját dolgaikat sem képesek ellátni, nemhogy azt a feladatot, amikre hivatottak.

Mostmár ott tartunk, hogy az állam képtelen kezelni az előre látható eseményeket is. Rendben megszoktuk, hogy a tél minden évben halálra rémíti a tömegközlekedésben dolgozókat és közterületfenntartókat. Végül is az, hogy szokott hó lenni, abból még nem tudhatják mikor is fog bekövetkezni. Arra, hogy tavaly is elfelejtkeztek róla, ezeknél az aranyhal memóriájúaknál nem is csoda. 

De a felvételi időpontokat az állam határozta meg! Ez nem Világkiállítás, Olimpia vagy Kulturális Főváros projekt, amit elkezdünk drágán, aztán majd mégse csináljuk meg, mert a fránya világ megakadályozta. A felvételi nélkül megszűnik a felsőoktatás. Olyan nincs, hogy elmismásoljuk, úgysem veszik észre. Az egyetemeken határidők vannak, azokat a diákoknak be kell tartaniuk. Az oktatókra ugyanilyen szabályok vonatkoznak.

Állam bácsiról tudtuk, hogy csóró, impotens, érzéketlen, hogy lassú és lassú észjárású. De most már ott tartunk, hogy a macskát is a mikróba rakja és nem takarít ki maga után. Mert sok-sok pénzt kért tőlünk és az EU-tól az informatika fejlesztésére és fenntartására. Kapott is, el is költötte. Akkora szerver parkot tart fönt, hogy a csuda. Van Önkormányzati rendszer, Választási rendszer, Ügyfélkapu, Sulinet és vagy száz országos hálózat kihasználatlanul. Erre a felvételi jelentkezők leültetik az erre létrehozott infrastruktúrát. Akkor mikor működik?

Nem kell ide több milliárd erre, mindannyian tudjuk. Nézzenek körül! A legnépszerűbb magyar portálok, levelezőrendszerek és internetes szolgáltatók is kiszolgálnak annyi felhasználót, mint a Felvi csúcsidőben. Nem a borítékokkal és székekbe kapaszkodással kell tölteni az időt, hanem megkérdezni őket. A sok felesleges gépet meg átállítani erre a feladatra.

Ajánlok egy megoldást kedves Felvi! Az Index/Origo/Port stábjának utalják el az erre szánt pénzt. Nagyobb eséllyel oldják meg...

Nem tudom ismeri-e valaki az iskolásoknak kitalált Buddy programot? A lényege, hogy az iskolában a alacsonyabb évfolyamba járokat - vagy a frissen bekerülteket - egy már idősebb "mentor" (vagyis Buddy) veszi a szárnya alá. Maga a mentor is csak diák, de tudja mi hogyan működik és mit hogyan kell kezelni. A fiatal az idősebb vezetése és védelme alatt áll, tehát nemhogy a csicskása lenne, hanem a beilleszkedéséhez minden segítséget megkap. Hosszadalmas elmagyarázni, hogyan működik (ráadásul nem vagyok szakember, csak szülő), de jó látni, ahogy a kicsik biztonság érzete megnő, magabiztosabbak lesznek; a nagyok toleranciája, empátiája erősödik és eltérő életkorú gyerekek képessek egymással kommunikálni és felfogni a másik élethelyzetét. A mindennapi kisebb kihívások kezelése sokat fejleszti mindkét korosztály képességeit.

Tudom, ez pont Mo-n lehetetlen bevezetni, mert... És itt egy hosszú lista következik, a legnevesebb szakértőkre való hivatkozással, mint pl. Pató Pál.

De mindaddig, amíg a maoi iskolák harcterek, addig ne várjuk, hogy 10-20 év múlva, a gyerekek (akiket ebbe a darálóba dobtunk) normálisan fognak viselkedni. Hol tanultak volna együttérzést és segítségnyújtást? Az erősek megtanulhatták-e a hatalmuk helyes használatát? A megalázottak hasonló helyzetben vajon kezelni tudják-e a felcserélődő pozíciókat?

Én azt látom, hogy létezik módszer, hogy létrejöjjön egy társadalom, ahol minden kereszteződésben konfliktus nélkül tudok átjutni, sőt kedves gesztusokat tesznek az emberek. Nincsen harc se sorban állás közben, se reklamáció esetén. És ha hibázol, nem hülyéznek le, hanem mosolyogva (de nem kinevetve) segíteni próbálnak.

Magyarország, én így szeretnélek...

Update: Tehát vannak, ahol bevált Mo-n is. Hajrá többiek!

Kravver 2010.02.11. 09:37:59
Például abban a magyarországi önkormányzati általános iskolában, ahova a lányom jár, ott is van valami ilyesmi.

Már az első osztály megkezdése előtt a nyári szünet kitörése előtti héten bemehettek a leendő elsősök az iskolába 2 napra ahol a negyedikesekkel együtt töltötték ezt az időt (+ némi külön program is volt nekik a leendő tanítóikkal).
Minden negyedikes választott egy leendő elsőst és bemutatta neki az iskolát.
Szeptembertől az akkor már ötödikesek a kialakult párok szerint segítik az új elsősöket elsősorban szünetekben, iskolai programokon vagy étkezések alkalmával.
Nagyon jól működik!
A lányom, aki most elsős, szinte nagytesónak tekinti a "buddy"-ját.
Többi évfolyamban érdeklődve megtudtuk, hogy az ötödikesektől az iskola csak az elsősök pesztrágatását várja el (erre motivál), de túlnyomó többségben a jóviszony nagyok és kicsik között megmarad később is.
Az ötödikesek akkor vesztik el az ő korábbi "buddy"-jukat (a 8-osok elballagtak), amikor megkapják helyette az új elsőst, immár fordított szerepben.
Nekem nagyon szimpatikus ez a rendszer.

FizessunkTobbetHogyLegyenElegParkolohely   2010.02.11. 10:41:33
Az ELTE-n is működik ilyen rendszer. Sőt a mentorok korrepetálnak is például matekból (bár a tanárok is tartanak kérésre külön konzultációkat). A HÖK szervezi.