Szombaton egy ír lánybarátomat kísérgettem a városban. Igazán bajban voltam, hogy szépet is mutassak neki ebben a városban úgy, hogy ne találkozzunk a mindent elborító szeméttel. Végül persze nem is sikerült, mert bárhonnan mentünk bárhová a bárhováknál szemét is volt, meg szétrohadó részek is. De két bárhová közt szinte mindig nyomor.

Viszont a Liszt Ferenc téren ismerek olyan éttermeket, amik ha nem is állnák meg a helyüket bárhol a világon, de Mon mindenképpen nagyon jó kulináris élvezeteket kínálnak. Pl. a Menza is ilyen. Normális magyar ételek, fantasztikus jó minőségben. Vállalhatóan magyar, sokkal inkább mint a sötét, gagyi-magyar Kárpátia étterem.

A tér felé viszont rendőrkordon állított meg minket és terelt minket az eddig elkerült kisutcákba. Vendégemen láttam, hogy most esik le az álla. Az Andrássy úttal párhuzamos utcácskákban a falakon lövésnyomok, félmeztelen férfiak az ablakokban lógva, kutyaszar mindenütt. Mellesleg sikerült egy csapat közepébe sodródnunk, akik a naiva szerint zöldségesek lehettek, mert gyümölcsüket hurcolták magukkal ládaszám.

- Ezek kik? - kérdezte. És itt gondolkodóba estem, hogy mit válaszoljak, mert fogalmam sincs ezeket hogyan nevezzem. Mondtam, hogy a meleg tüntetés ellentüntetői.

- Ja, tényleg! Ma van a meleg büszkeség napja! - mondta felderülve. De aztán nem állt össze a kép. - Itt illegális a melegfelvonulás? - kérdezte.

- Nem, bejelentették - válaszoltam.

Erre a lány (akiről kiderült, hogy pszichológus) ecsetelni kezdte a köröttünk vonulók személyiségvonásait és lehetséges motivációjukat. Szerencsénkre angolul, így a túlművelt feketeingesek egy szavunkat sem értették.

- Aha, az ott börtönviseltnek tűnik - kezdte - ott a heterók biológiai okokból homoszexuális viszonyt folytatnak, a szabadulás után visszatérnek eredeti preferenciájukhoz és kíméletlen homofóbok, hogy ezen emlékeiket elnyomják maguk és a környezetük előtt. Az a szegény ember, pedig ránézésre érszűkületes, valószínüleg a fiatalokat is utálja, hogy nekik még áll a cerka. Aha, erős, kisportolt fiúk csapatban; a cserkész és náci homoszexualitás alapja. Szegények nem tudják, hogy ahogy a lakosság egy része homoszexuális és ez az ő csapatukra is igaz. Igazi kis homoerotikus összetartozás.

Közben sikerült kikavarodnunk az ellentüntetők közül pont a meleg felvonulók mellé, akik már hallhatták az előző csoport "Mocskos buzik" skandálását.

- Dehát nem is koszosak - nevetgélt a lány, miután lefordítottam neki - az hazugság. És valóban homoszexuálisak. Komolyan gondolják, hogy ettől majd megsértődnek?

Mivel okosan kezdtem az étterem felé terelni, az összecsapásokat már nem láthattuk.

Az étteremben félház. A világon szinte mindenütt egy ilyen felvonulás fieszta. Táncoló emberek, a kávézókban kivülálló érdeklődők figyelhetik a műsort és ízlésük alapján alkothatnak véleményt magukban. Nálunk könnygáz és rendőrsorfal. Egy jóhangulatú délutánból a gyűlölet orgiája. Egy laza vasárnap helyett egy mindenkinek frusztráló nap. Nem jó a melegeknek, mert dobálják, gyűlölik őket. Nem jó az ellenük tüntetőknek, mert rendőrök gyepálják őket. Nem jó a rendőröknek sem. Egy teljesen súlytalan eseményből ezt gyártják az eszement fóbiák.

Az evés közben még hallgatunk egy kis zsidózást egy öregnéni hordától - egy ír valóban nézhet ki zsidóként. A lánnyal zavartan hümmögünk. Ezeknek a néniknek kéne a megbocsátást, a humánumot közvetíteni az unokáiknak, titkos receptjeikből készített zseniális almáspitékkel megtámogatva. Itt ők más példát akarnak mutatni.

De vegyük végig a gondolataikat. Rendben elkergetik a melegeket, elkergetik a zsidókat, utána pedig azokat, akik éppen fáj nekik. És akkor mi lesz? Tényleg jobb ország leszünk? Vagy akkor majd a Gój Motorosok fesztiválját tiltjuk be, majd a popzenét, aztán a bikinit, a csókolózást, a hosszú hajat, a farmert, aztán a fekete macskát, végül a Neoton Familiát?

Bár így belegondolva a végső konklúzióban egyetértünk. Kezdjük a végén! Le a Neoton Familiával!