Persze nem én lennék, ha nem a vasutassztrájk közepén vinném vidékre a kocsim szervizbe. Egyértelmű, hogy utaztam egy órát, leadtam a kocsit, majd elgyalogoltam az állomásig és csak akkor jutott eszembe, hogy jobb lett volna egy hét múlva tenni ezt.

De kíváncsi emberként eljátszottam a naiv állampolgárt.
Pénztárhoz megyek, kopogtatok. Néni ijedten rakja el a láboskát.
- Kezét csókolom, meg tetszene tudni mondani, mikor indul szerelvény a székesfővárosba - próbálom megtalálni a hangot .
- Nem tudom, aranyom - mondja, tehát a hang megfelelő volt.
- Hát akkor, ki tudhatja - teszem a megütközött utast.
- Nekem nem szólt senki - mondja kissé sertődötten, amiből a szakmai önérzet vagy a pult alatt halkan kihülő pörkölt sajnálata érződik.
- És akkor velem mi lesz - próbálok információt kifacsarni.
- Hát, várjon, de egéééész nap nem láttam vonatot - mondja.

Szó se róla, a MÁV mint közszolgáltatás működése közben is vicces. De ha a csikorgó fogaskerekek közé homok kerül, az kafkai magasságokba emeli a költségvetésünk néhány százalékát  felzabáló nyomorék szörnyet.

A sztrájk jogi feltétele, hogy a minimális szolgáltatásra megegyezés szülessen.  Ez nem történt meg. Akkor a sztrájk jogellenes. Ekkor a szolgáltató (főleg ha közszolgáltató) köteles jogilag fellépni a sztrájkolókkal szemben.
Ha történt megállapodás a minimális szolgáltatásról, akkor arról miért nem értesítik az utasaikat? Aminek feltétele, hogy a nem sztrájkolókat értesítsék mit is kell tenniük, mi a munkájuk.

Mert az, hogy én mint utas, nem kapok információt, akkor mindegy hogy hányan  dolgoznak, mert a rendszer nem képes magából fölköhögni a még működő szolgáltatás elérésének feltételeit. Vagyis ezért lehet, hogy időnként elindul egy vonat, amin senki sem ül - akik ülnének rajta honnan tudnák, hogy honnan és mikor indul?

De ez csak az egyik fele a Moságnak. Abba bele se gondoljunk, hogyha elindul egy vonat és útközben egy váltóállító, vagy forgalmista sem vette fel a munkát, arról sem fog tudni senki. Hiszen ha tudnák, akkor a mozgó vonatokról is tudnának és informálnák az utasokat. Vagyis a hétköznapokban csak megbízhatatlan vonatok innen kezdve már életveszélyesek, amik akár központi irányítás nélkül jönnek-mennek .
 
Nem kell ide robbangatós terrorista, mint Madridban. Van itt nekünk egy közveszélyes szervezet, ami megoldja a tömeg katasztrófákat. Évi 200 milliárdért.