Bizonyára mindenkivel előfordult, hogy egy társaságban valaki elkezdi a katona élményeit megosztani. Ez egy annyira maoi szokás, hogy ilyenkor lesz mégegy lelki sérült, aki ezeket a csodás történeteket "az semmi" felkiáltással felül próbálja tromfolni. És nyomják órákon keresztül. Ez általában nem zavaró, mert ott lehet hagyni őket, ezzel szórakozásukkal a buli végéig nem hagynak fel, sőt elváláskor lapogatják még egy ideig egymást és mondogatják milyen jó volt együtt, majd összejönnek egy sörözés mellett.

De amikor az uszodában a személyzet kezd bele, és a zuhanyzástól a hajszárításig minden zajt áthörögve obégatnak, az elől nincs menekvés.

A kedélyes történetekből név szerint megtudhattam egy lúzer összes 20 évvel ezelőtti ismerősét és annak összes hobbiját és perverzióját, mintha a fejében lévő iwiw-et loccsintotta volna elém - aminek be kell vallanom volt némi esélye, mert többször kerestem valamit, hogy meglékeljem a koponyáját: ne streameljen itt, rakja ki az egész agyát, aztán akit érdekel kotorászhat benne kedvére.

Persze ennek aztán megvan a média kiszolgálása is, ott a gulyás-kommunista, retró nosztalgikus Princ, Gyalogbéka vagy Angyalbőrben.

Sőt, ismerünk olyat is, aki ezekbe a filmekbe bennemaradt és azóta is csak katonásdit játszik, hol szabadságharcot megtorlóként, hol elvtársként, hol úrként, hol gárdistakánt. Az egyenruhája mindvégig ugyanaz maradt, csak a címkét ragasztja át. Tudom, csak eljátszotta...

Ha belegondolok, ennek a szokásnak történelmi hagyomány lehet az oka. Régen elvitték a fiúkat 8-10 évre, aztán némelyik haza is jött férfiként, ilyen-olyan mértékű testi-lelki hiányokkal. Abba bele sem merek gondolni, hogy a szexuális- és jellem fejlődésükre hogyan hathatott, hogy a legaktívabb időszakban jó esetben az ellátó személyzet erre hajlandó és hajlandóságra érdemes nőtagjáival lehetett, másokkal osztozkodva időnként együtt lenni. Rossz esetben meg a rekvirálások alkalmával büntetés gyanánt nők megerőszakolása maradt.

Aztán ugye a falubelieknek csoda dolgokat lehetett mesélni, akiknek a szomszéd falu búcsúja is eseményszámba ment. A szülőkkel és az évekig hátrahagyott kedvessel a kapcsolatépítés szempontjából is fontosak lehettek ezek a történetek.

De ma? Amikor House egy epizódjában több gonoszságot láthatunk, mint amire Kovács tizedes valaha képes lett volna a 3 hónap után, hétvégére megvont kimenője miatt? Amikor a zombi sereg szétesettsége - az erre egyébként különösen hajlamos és alkalmas - magyar hadsereg állapotával vetekszik? Amikor a híradóban Kalasnyikovval bűvészkedő 7 éves gyerekeket láthatunk skalpokkal az övükön?

És nem tör elő a szomorúság ezekből az emberekből, hogy 5-10-20 éve nem találtak olyan dolgot az életükben, mint ez a kötelező rabszolgaság, amin ennyit tudnak sztorizni?