(Nem érdekel a politika!)

Csak ritkán van alkalmam tévé elé kerülni. Mire az idő alkalmas, addig még én nem, mire én is alkalmas, addigra meg már azt dalt éneklik egy csomó adón, hogy asszongya, Bal 's Ors, akit Reagen tép, hozz Reá Vígh eszt, endőt.Sohasem sikerült igazán megfejtenem azt a dalt, pihenésképp sem erre vágyom. Kedvencem persze, amikor ott áll egy olimpiai bajnok, éppen a nemzeti lobogónkat vonják fel.

Amiből van vagy 4 féle:

• trikolor: az ITsek kedvéért RWG,
• zárpádsávos: bulizós, Belvárosban könnyezve fogócskázós
• címeres: ennek az országnak az járna, ha már ekkora címeres ökör
• lyukas: jól példázza a gazdasági helyzetünket

Szóval ott áll egy ember, aki konkrétan az életét tette fel arra a pillantra és örömkönnyeibe egy Szomorú vasárnap hatású, suicid dalt kevernek. Élete (egyik) csúcspontja, mert sportolóként ez az ország sem előtte, sem utána nem becsüli meg. Nyomorult edzőtermekben nyomják évekig, miközben a pocakos, elhízott döntéshozóiknak otthon jobban felszerelt edzőterme van, amiken rendszeresen a takarítónéni izzad meg leginkább, mert az ilyen dolgokat nagyon nehéz tökéletesen (s)portalanítani.

Volt minisztérium, ami a sportügyekkel foglalkozott. Elsőként a megalakulásával a miniszter államvizsgájára kellett várni. Pozíció, munka volt, a miniszter a magánéletét intézte. Mást nem is lehett volna elképzelni ebben a pozícióban. Gyakorlott sportember, a névrokona például olimpikon úszó. A miniszterkedés alatt bele is hízott a pozícióba. Drog vagy alkohol miatt, ez már az ő biznisze. Csinált még milliárdokért nem létező beléptetőkapukat, amik szerencsére nem készültek el, bár most jól jönnének, hogy a focihuligánokat ezzel lehetne benntartani a pályákon, hogy ne a Belvárosban örültkedjenek. Utolsó döntésével pedig Felsőmocsoládot akarta felemelni.
Aztán jött a másik oldal és végre tapasztalt embert emelt ebbe a pozícióba. Ez az ember maga az ász. Mindenhez ért, nagyon. Médiához, kultúrához, tudományhoz, sporthoz. Ilyenek ezek a népművelők, no.
A következő hölgyet nem bántanám. Nagyon sok, ügyes dolgot tett le az asztalra és eleddig a legnépszerűbb rendszerváltás utáni politikus. Ja, az nem ő. Az az apukája.
Aztán jött a sportolói karrier maga. Lássuk be, kevés olyan ország van, ahol a sportminiszter lesz a miniszterelnök. Másutt talán a sikereken lehetne ilyen emelkedést elérni, ez nem az az eset volt. Nem is akart ez lenni, csak a körülmények emelték a magasba. Azóta kiderült, hogy sportot és országot vezetni pontosan ugyanazok a képességek kellenek: tenisz, könyök.
A miniszter fölfele lépése után meg is szünt a Minisztérium. Arra jó volt, amire létrehozták. Káderlerakatnak, ugródeszkának használta mindkét oldal.

Jön az olimpia és nem látom, hogy az állam kiállna a sportolói mellett. Majd az aranyak után jönnek a közös képek. Addig meg a lökdösődés, szakértés.

Visszatérve a dalhoz, úgy tudom eredetileg nem ilyen búvalbélelt volt. Jó kis pattogós verbunkos, aztán belassult, mint az egész ország. Van még pár hónap, küldje már ki az ország vezetése Kínába, hogy a kotta rendben csak a BPM-et háromszorosra kell emelni.

Vagy változzon meg erre, ha már úgyis mindenki kivándorol...