(Nem érdekel a politika!)

Március 15.
Bár az ember igyekszik elhúzni Mo-csárból, azért segít a jelenleg még itthon rekedt szegény vérvonalat megismertetni a magyar kultúrával.
Büszkén, hogy a magyar nyelv a huszár, a coach és gulash szavakat adta az egyetemes civilizációnak, ezen ünnep alkalmas, hogy a maradék egy ismeretlen szó (másik kettőt már láttak) valódi jelentésével is találkozzanak a srácok.

Miután sikerült átvergődnünk a Dunán (azóta is a fülembe csengenek Széchenyi szavai az 1830-as évekből az állandó hidak fontosságáról), hirtelen flamand csapatok közt találtuk magunkat, akik ősi flamand zászlóval vonultak keresztül rajtunk, pillanatok alatt sok új szóval bővítve a magyar politikától és köznyelvtől fáradságos munkával elzárt fiatalkorú családtagjaim szókincsét.
Az oda keveredett vallon polgárok csöndesen meghunyászkodva köpködtek a flamadok felé és újabb dicséretes, maoi alapszavakkal és szinonímáikkal tetőzték be a csendes ünnepi délelőttöt.

Mi meg belgák, ott álltunk középen és a huszárokat kerestük, hogy a jól ismert kutyaszar helyett igazi lócitromba gázolhassunk. Küldetés teljesítve, minden síkon.

Jól vagy, Mo?