Eddig is éltem külföldön, jó néhány országban. Minden eddigi alkalommal tudtam, hogy vissza fogok menni Mo-ra. Most, hogy a következő lakhelyemet már mint (a tervek szerint) állandónak (vagy legalábbis minimum 4-8 évre biztosan annak) tekintem, a maoi Mo-csár kifejezetten irritál.

Eddig gyűjtöttem az érveket, hogy majd visszatekintve érthetőnek tekintsem a döntésem, de rá kellet jönnöm, hogy itt alapvetően nem értem a szülő országom működését és beláttam a változás reménytelen. Kintről nézve tényleg, mintha egy sci-fit és/vagy paródiát látnék. Tanú 3 vagy Roncsfilm 2, ami itt folyik!

Hogy pontosabban megfogalmazzam, mit éreztem amikor visszajöttem a következő nem maoi életem szervezése után:

Képzeljünk el egy átlagos amerikai film jelenetét. A férfi és egy nő az étkezőjükben a vacsora fölött vitatkoznak, kiabálnak a férfi félrelépése miatt. A férfi felugrik, beugrik a kocsijába és elviharzik.

Ezt látjuk mi.
Volt szerencsém kubai kutatókkal dolgozni jó pár éve. Elmondták, hogy mindaddig, amíg nem éltek Nyugat-Európában mit láttak ebben a jelenetben.

Egy férfi és nő láthatóan túl jól öltözöttek (tehát fiktív szereplők), egy díszletben (étkező? mi az?) roskadásig rakott asztal felett, amin olyan ételek vannak amik egyrészt darabonként több havi keresettel azonosak a feketepiacon, másrészt jegyre nem is lehet azokat kapni. És mit csinálnak? Kiabálnak! Ahelyett , hogy két pofára zabálnának és böfögve röhögnének. És miről veszekednek? A pasi félrelépett? Na és? Ez természetes.
Micsoda, hogy a pasi felugrik az asztaltól, amin ennivaló van és otthagyja? Hihetetlen! Holnap éhen fog veszni.
És több kocsi áll a garázsban. És milyen állapotúak! Ja, és persze elsőre indulnak! (Mondjuk, ez nekem is furcsa volt gyerekkoromban az amerikai filmekben :) )
Lehetetlen forgatókönyv, hiteltelen, valóságtól elrugaszkodott történet.

Azonos látvány és hihetetlen különbség a feldolgozásukban.
Pont így érzem magam napok óta.
Mindezidáig igyekeztem felsorolni, ami nem tetszik itthon és kerülni az összehasonlítást.
De be kell látnom, hogy ez tarthatatlan. Lehetetlen (vagy legalábbis az én képességeimet meghaladja) a fényről beszélni vakoknak a sötétségről beszélni, ami itt van - a fény leírása nélkül.

Tehát a jövőben a maoi szörnyűségek felsorolása mellett Embertanfolyamot is írok, hogy érthető legyen mi az, amit itthon bábozunk, míg valódi országokban megélik.

Kubaiak vagyunk egy multiplexben!