Gyakran írom ki a blogomba: Nem érdekel a politika!

Ezt most is kéretik szem előtt tartani! Tehát a bejegyzés nem a konkrét esetről szól, hanem hogy miért is nem érdekel engem a politika.

A politika alapvetően egy eszköz, hogy a társadalmi érdekek érvényesíthetővé váljanak. Van elmélete és persze ettől eltérő gyakorlata. A demokratikus politizálás elve, hogy pártok és képviselőik versengenek azon, hogy egy társadalmi csoport érdekeit képviselhessék. Akikért a versengés folyik területileg, gazdaságilag, ideológiailag, kulturálisan meghatározható részei a teljes társadalomnak.

A képen a politikus archetípusa: határozott célok, barátságos, kedves, humanista, nyílt személyiség. Kiegyensúlyozott, objektív látásmód, önkritikus- mások véleményére nyitott hozzáállás. Önfeláldozó, lemondásokra hajlamos attitűd. Kompromisszum kereső, békés megoldásokra törekvő. (Még mielőtt: ironikus, ironikus!)

Ha nem sikerül elegendő támogatást szerezni, akkor az érdekképviseletet ellátni kívánó párt valódi- vagy PR eszközeit átalakítja. Ha pedig sikerül, akkor a terveit a rendelkezésére bocsátott lehetőségek kihasználásával véghezviszi. Ha nem ezt teszi, akkor eljátsza a bizalmat, amit a választói megtorolhatnak a szavazataik megvonásával.

Mo-n minden oldal sokat ígért és kevesett tett. Nagyhangú, ittas kamaszok óbégatásával vagy negédes ígérgetéssel csábítják négyévente oltár elé az országot, majd utána azonnal a családi kassza kifosztásával, a családi vagyon haverok közti szétosztásával, a problémák szőnyeg alá söprésével, a kritikákra nagyképű megalázó válaszadással találkozunk.

Volt itt már mindenki az elmúlt 20 évben. Az öreg, impotens belügyminiszter, aki ökölbeszorított kézzel álmodozott a férfias rendőrökről; glóriás vörös róka; folytonosan törvényi kiskapukra focizó jogász; utazni vágyó, még muskátlit sem ellátni képes földügyér, exponenciális gyorsasággal osztódó pártjai élén; tesze-tosza beszédhibás; és csak beszélni képes cséplő-hadaró kocogó.  Nagyon keveseket büntettek meg a választóik. Mondhatjuk, hogy inkább kigolyózták egymást.

Viszont a munka - amire szerződtettük őket - soha nem lett elvégezve. Mindig akadt külső, belső akadály, ami miatt sajnos a terveket nem sikerült megoldani. Pedig igyekeztek. Ezért csak a pozícióvédelemre és a saját és haveri kör részleges kielégítésére marad energiájuk. Mert mit is lehet kezdeni olyan ígéretekkel, hogy "GDP arányos növekedés"? Vagy "leszorítjuk az inflációt"? Ezek a saját szakmájuk hívószavai. Engem az érdekel, hogy kínai vízumot könnyebb kapni, mint hogy egy külföldi munkatársam hivatalosan is dolgozhasson, hogy itt adózhasson. Az autójának áthozatalával pedig sikerült az EUban bürokratikus rendszerekhez szokott és azt nyugodtan tűrő emberből is ideges maoit nevelni.

Ezért tetszett az utolsó választásokon egy plakát.

Adva van egy számomra ismeretlen ember. Nem ígér nagyot. Sőt mondhatjuk, hogy nevetségesen alacsonyra teszi a mércét - de legalább számonkérhető. A Moszkva tér rendbehozása látható, nem túl nagy falat. Ha itt tud teljesíteni, talán magasabb pozícióra is alkalmas lehet. Persze, ettől még nem szavaztam rá, mert senkire sem szavazok. Majd elmegyek megerősíteni valakiket, ha látom hogy tettek valamit.

Igaz, hogy az ígéret tartalma olyan, mintha valaki a süllyedő Titanicon azzal kampányolna a másodfűtői állásért, hogy mellesleg átfesti az ebédlőt.

És mit ad a választás? Ez az ember bejutott a Parlamentbe. Sőt gazdasági miniszter is lett belőle. Annyi dolga lett, hogy ezzel a piszlicsáré üggyel nem is tudott foglalkozni. Ja, persze, mert nem maradthatott ott sokáig.

Egy ilyen átépítés Mon minimum 2-3 év. Ezek szerint a terveknek meg kellene lenniük. A kivitelezői pályázatokat már el kellett volna bírálni. Lakossági fórumokat kellett volna tartani, hogy az egyik legnagyobb tömegközlekedési csomópontot mindenki kedve szerint használhassa. Ezek nem történtek meg. Lettek szép képek. Ennyi.

Kicsit ígért és azt sem volt képes megoldani. A nagyot hazudó törpék országából vezetett út lejjebb is: a törpét ígérő amőbák. Innen már nyitott az út, hogy Mo a nanotechnológia fellegvára legyen, politikusaink nagysága gyorsuló mértékben csökken.

Ajánlott irodalom: A Moszkva tér története